Állami gimnázium, Eger, 1923

27

a vesszőnél kissé emeljék föl, a kettőspontnál tartsák víz-szintesen két újjukat villa-forman, a pontos--vesszőnél ugyanúgy, de lefelé tartva az újjakat, a fölkiáltó jelnél emeljék egy újjukat magasra s a hangjuk is kövesse az erősebb indulat nyomatékát, a kérdő-jelnél magasra emelt újjukat görbítsék sarlósra, hangjuk modulációja pedig a magyaros kérdés melódiája legyen, (fi magyaros kérdés melódiájából ne engedjünk, mert nyelvünk egyik legszebb, legférfiasabb, legméltóságosabb kincsének megmentéséről van itt szó, melyet a nagyvárosi nemzetközise'g komolyan, veszedelmesen kikezdett már!.) — Látnivaló, hogy ezek a gyakorlatok tulajdonképen hallásfejlesztö gyakorlatok s az a céljuk, hogy a stílus ritmikai és mimikái elemeit hosszú, lassú, de biztos munkával beléoltsuk a tanúlókba. A fiúk igen szeretik, mert az írásjelek logikai szabatossággal való nehéz tárgyalása nyújtózkodássá, tornává, mozgássá alakúit át. Eredményei, trelyekef egy-két gyakorlat megírása után már szemmel láthatunk, igen nagyok. Nagy fontosságuk akkor tűnik ki, ha meggondoljuk, hogy a mondatszerkesztés ügyetlenségei részint ritmikai, részint meglátásbeli és szakaszalkotásbeli ügyetlenségek. Amazokkal a b) pont, emezekkel az

a) pont foglalkozik.

Mind az a), mind a b) pont csak akkor sikerűi, ha a beoltott élményt megszövegező mondatok jók a) a mondatszerkesztés fiziológiája szerint, b) a mondatszerkesztés pszichológiája szerint, c) a magyaros mondatszerkesztés fiziológiája és pszichológiája szerint. Erről már az általános részben bőven volt szó.

II. Az élmény mozgósítása. Vezér-elv: a gyermek vérévé vált élmény magától is kifejezésre tör, vagyis mozgósítódik. A mi munkánk: következetes hangoztatása és alkalomszerű ismertetése azoknak az alapelveknek, amelyek stílust formálnak. (Az elvekről később lesz szó.)

Sok tekintetben ez a II. pont elválaszthatatlan az I-től. Már az I. alatt volt szó a hallásfejlesztő gyakori toknál a minta-olvasásról, a a gyermekek értelmes előadásáról, amelyek a lelki élet egységessége következtében tulajdonképen talán a II. alá tartoznak. A képelés jó szó- és mondatkapcsolatokat akar teremteni az előadásban. A hallásfejlesztés jó dinamikát és ritmikát akar elsajátíttatni ugyancsak az előadásban. A szöveg összefoglalása eleinte szó szerint történjék a táblán, a tanúlók leírják, otthon szó szerint megtanúlják, hogy a stílusnak látási és hallási elemei impregnálódjanak. E kívülről való tanúlásról csak lassan és egyének szerint megyünk át a szabad előadásra. (Fiaink stílusa nagyrészt azért olyan siralmas, mert korán, a stilus látás- és ballásbeli elemeinek impregnálása előtt engedjük meg nekik az úgynevezett szabad előadást. Hogyan adhatna elő szabadon az az I. osztályos, amelyiknek sem szókincse, sem mondatritmikai élményei nincsenek ! ? - Ki kell küszöbölni mindazt, ami az élményt lecke-felmondássá teszi. Jöjjenek ki a katedrához, a prózát is itt mondják el, társaiknak beszéljenek. E célból olyan fordulatok, bevezetések, befejezések elmondatásáboz kell őket hozzászoktatni, melyekben benne van, hogy társaikhoz szólanak.)

Ide tartozik a jó szavalás is. Alapja: a vers átéletése. Jól tehát csak átélt és átélhető versek szavalhatok. A helyzet elképzeltetése, rajzolással, ábrázolással. (Petőfi leiró költeményeiről példáúl váz-rajzok