Állami gimnázium, Eger, 1923
17 *1 mH. — n Szegény Jancsi a búcsúzáskor keservesen sírt Betűképe: tj,------' K órusolju!(, mutatjuk. Szegény Jancsi a búcsúzáskor keservesen siratta Iluskáját. _ mh. — j. ti Betűképe : tj.— _ íh-------^ • N yilvánvaló tehát, hogy a mondatban rend van s ezt a rendet az biztosítja, hogy főrészek vannak benne s körülöttük helyezkednek el harmonikusan a bővítmények. Elképzelhetem tehát a mondatot olyan középvonalában alátámasztott deszkaszálnak, amilyenen gyerekek szoktak hintázni. így : a. á. a A bővítmények időközben a lobinta két végére a főbintázók mellé fölugró játékosok. Csak azt kell figyelembe venni, hogy az állítmány az, amely a lóbinta kellemes ingását is biztosítja, de megállítását is szinte parancS'Szóra tudja végbevinni. Ez a megállítás a gondolatbefejezés a pont Világos tehát, hogy a kedve szerint ingató, a kedve szerint meg- állító fémrész a súlyosabb, a tartalmasabb, ő veszi maga mellé a bővít* mények legtöbbjét, úgy azonban, hogy soha a mondat egyensúlya végleg föl nem borúi, (A megállás nem fölborúlás, csak új indulás lehetősége!) Aki tehát jól akar írni, annak a mondatszerkesztés csontvázának ezeket a titkait jól kell ismernie. Ezt is megmutatjuk. Válasszunk ki most a javító megbeszélésekre ugyancsak a fiúk dolgozataiból egy-két rossz mondatot. Akad bőven. Fi rosszat is elolvastatjuk kórusban, mutatjuk, betűképet szerkesztünk róla és a legegyszerűbb alapformákra vissza* vezetve megmutatjuk rajtuk a kezdő stiliszta leggyakoribb hibáit: az alanyhalmozást, az állítmány-alany egyeztetés hiányát, a mondatbővít- mények szétdobálását, az ugrálást, a rendszertelenséget, a centrális mondatkép akciós elemeinek a víziós elől való meghátrálását, stb., amint ezt a Tervezetben a hibák között részletesen ismertetjük. Azt is meg kell azonban mondanunk, bogy a mondat ezen itt ismer* tetett és főképen az észnek szóló, logikai rendjén kívül van másik rendje is: a fülnek szóló, a ritmikus rend, súlyos és súlytalan részek váltako- zása egymással. Ez a magyar próza ritmusa, a magyar nyelvnek legegyé- nibb, legsajátosabb zenéje. Az 1 — VIII=ig folyó állandó stílusmegbeszélé- seken (a Tervezet ismerteti őket) bőséges alkalmunk lesz a fő-törvényeit a fiúk dolgozataiból praktikus példák alapján fejtegetni. Itt, a kezdet kezdetén, csak élménnyé tesszük a fiúkban, hogy ez a próza-ritmus megvan és minden mondatban egyszerűen megmutatható. Ha pl. ebből a mondatból indulok ki: A kedves kis mókus a fa tetején vidáman forgatja a markában a finom mogyorót, s az aláhúzott, meg alá nem húzott szótagokat jól megfigyelem, a szavak elhagyásával akár le is énekelhetem, le is kótázhatom a mondatot. Megtesszük mind a kettőt. A kótaszedés költséges volta miatt csak vonalakkal helyettesítjük itt a magasabb és mélyebb hangokat: | * * | ' * | * 11 | | ' 11 *' | | * | * * | • — Sem >úő, scm hely, sem pénz nincs itt arra, hogy a magyar mondat recitativo-jának ezt a problémáját itt részletesen taglaljuk, noha a magyar prózának minéműségére, a magyar vers-ritmus és az ú. n. magyar szabad-ritmus 2
