Állami gimnázium, Eger, 1914

— 27 — tekhez és begyakorlásokhoz szükséges taneszközöket megsze­rezze, sikerrel járt. Hogy iskolánk a helyi körülményekből folyó nehézségek mellett is megnyugtató és egyre fokozódó tanítási eredményt ér el, a tanári testület rátermettségén kivül iskolánk értékes felszerelésének tudható be. Miután iskolánk végieges hajlékhoz jutott, midőn a tanári testület a szükséges taneszközök beszerzése által megkapta a sikeres, eredményes tanítás és nevelés anyagi feltételeit, a tes­tület minden törekvése oda irányult, hogy megteremtse intézete beléletében azt a bizonyos szellemi és erkölcsi légkört, mely a sikeres nevelői munkának még az anyagi felszerelésnél is nél­külözhetetlenebb feltétele. E tekintetben legfőbb gondja az volt, hogy egységes, egymást támogató nevelői és tanítói eljárást lé­tesítsen. A megelőző, küzdelmekkel teli évek, melyek alatt is­kolánk belső élete is nélkülözte a kellő nyugodtságot, nem vol­tak alkalmasak arra, hogy zavartalan, egységes szellemtől át­hatott nevelői és tanítói munka érvényesüljön. De a nyugod- tabb évek üdvös változást hoztak magukkal e téren is, az erős, egységes testületi szellem évről-évre erősödött s most huszonöt év munkájának gazdag eredményein végigtekintve, örömmel állapítjuk meg, hogy sikereink legnagyobb részben a testület egységes szellemtől áthatott, egyetértő és egymást támogató munkálkodásának köszönhetők. Ennek a szellemnek köszönheti ifjúságunk is azt az embetszerető, megértő gondozást, melyben testületünk részesítette s különösen anyagiakban vagy szelle­miekben ke/ésbbé megáldott tanítványaink azt a jóakaratú pártfogást, minden téren megnyilvánuló támogatást, mellyel ta­náraik mindenkor segítségük! e siettek. Iskolánk huszonöt esz­tendős története épen oly szép példáit mutatja azon atyai jó­indulatnak, mely a testület tagjaiban megnyilvánult a gondja­ikra bízott ifjúság iránt, mint a fiúi ragaszkodásnak, mellyel ta­nítványaink a tanárok fáradozását meghálálták. Jóleső örömmel állapíthatjuk meg a tanári testületről, hogy nemcsak szeretettel, hanem a kötelességek teljesítésében jó példaadással nevelte, ok­tatta ifjúságunkat s főképpen evvel érte el azt, hogy ifjúságunk engedelmes, kötelességtudó és törekvő volt, közülök még a ne­hezebben fegyelmezhetők is, vagy gyengébb tehetségűek és az eleinte kevésbbé szorgalmasak idővel nagyobb részben meg-

Next

/
Thumbnails
Contents