Állami gimnázium, Eger, 1913

63 —

lanul nagyszerű látvány lebilincselőleg hatott ifjainkra, hol az egyik, hol a másik ablakhoz tódultak s a csodálkozás és elragadtatás keresetlen szavakban röppent el ajkukról. Ezalatt vonatunk mind magasabbra kanyarodott, a völgy egyik oldaláról a másikra vágtattunk át merész alkotású hidakon, melyek közül legpompásabb a zsittini völgyet átkötő pilléres híd, honnan a vadregényes vidéknek talán legfenségesebb panorámája lebbent el bámuló szemeink előtt. Nehezen váltunk meg Krassovánál a gyönyörű úttól, hogy eredeti tervünktől eltérőleg Anina elkerülésével vezetőnk útmutatása szerint jó hosszú gyaloglás árán eljussunk hazánk egyik legszebb fekvésű üdülőhelyére, Marillára. Itt megemlítem, hogy aninai útunk előtt közvetlenül hivatalosan értesültünk a telepen pusztító vörhenyjárványról, minek következtében Aninát nem nézhettük meg.

Krassovától Marilláig az út elég fárasztó volt, közben azonban nem egyszer feledtették velünk a gyaloglással járó kisebb kellemetlenségeket a természetnek remek alkotásai. Annál nagyobb volt az öröm, mikor fenyőerdő koszorúzta, balzsamillatos mély völgy ölén megpillantottuk a csodás fekvésű Marillát. A fürdőtulajdonos páratlanul szíves vendégszeretettel fogadta kifáradt kiránduló csapatunkat. Csekély díjért megengedte a kiváló gyógyfürdő használatát, mely után a fürdőcsarnok terraszán jóízű uzsonna üdítette fel ifjainkat. Uzsonna után még egy ideig élveztük az elragadó képet, mely elénk tárult: százados fenyők övezte völgy művésziesen berendezett parkjával, a körben elhelyezett tornyos villák, déli növényekkel pompázó szállodák, melyek fölé örökzöld koszorúkat fonnak a sudár fenyők, míg az egész völgyre a sötétkék égből leereszkedő finom párából szőtt lepel borul. Alkonyat felé hagytuk el a kies üdülőhelyet, hogy napunkat Oravicába vezető útunkkal befejezzük. Eleinte hirtelen esésű gyalogúton akarva, nem akarva gyorsan haladtunk lefelé; majd lankásabbá vált az ösvény s gyönyörű erdők közepette kiértünk az országúira. Innen kezdve egész Oravicáig kísért bennünket a hegyek közül lefutó patak. Mi azonban nem követtük sietésében, útunknak egy-egy meg- kapóbb képet nyújtó részleténél megálltunk s élveztük a szebbnél-szebb kilátást, mely minden fordulónál más és más alakban mutatta az alattunk kanyargó völgyet az alkony- pírnek bíboros fényében. Az erdőség ünnepi csendje bo-