Állami gimnázium, Eger, 1913
14 mind tényezői az ifjúság lelki megrázkódtatásának és az ebből származó ideges tüneteknek. Még oly kiváló tudós is, mint dr. Ranschburg, akinek a psychológiai-pedagógiai vizsgálódások tudományos feldolgozása körül elvitázhatatlan, maradandó érdemei vannak,1 kikel a szellemi túlterhelés. ellen és sürgeti a reformot, mert szerinte a középiskola tanterve az anyag mennyiségénél és minőségénél fogva nem felel meg a kívánt célnak, gyökeresen megrostálandó különösen abból a szempontból, hogy az értelmi képességek fejlesztése ne a grammatika, hanem a természettudományok alapján történjék, amelyek a legalkalmasabbak az érzékek, a logikai képességek fejlesztésére, az ügyességek és akarat fokozására. Az orvosokon kívül a többi felszólalók is nagyrészt ily értelemben nyilatkoztak és így a két meghívott pedagógusnak Kármánnak és Rombauernek egy egész táborral kellett szembe- szállaniok, hogy a túlzó támadásokat a kellő értékükre szállítsák le. Igaz, ők magok-is beismerték egyes bajok létezését, rámutattak a bajok forrására, így az oktatás sikerét akadályozó zsúfoltságra, a gimnázium túlságos kedvelésére, a minősítési törvényből származó zavarokra, de a radikális átalakítást ellenezték, a történelmi alap szükségességét védelmezték és Kármán — kezében a tantervvel és a tanterv alkalmazására vonatkozó metódikus utasításokkal — egyenkint cáfolta meg a tanítás minősége ellen szórt vádakat. Bebizonyította, hogy a bírálatokban érzelmek és indulatok szólaltak meg a tudományos érvek helyett. A T. T. nagyon értékes munkát végzett volna, ha kiváló emberek vallomásait egybegyüjtötte volna arra vonatkozólag, hogy fejlődésükben milyen része volt a középiskolának, másrészt megfigyeléseket közölt volna a szülőktől gyermekeikre vonatkozólag. Annyi haszna a rendezett vitának mindenesetre volt, hogy a középiskola sürgős reformja felé terelte a közérdeklődést, másrészt látható volt, hogy a társadalom elégedetlen a mai középiskolával. Apponyi Albert gróf, aki négy éven át irányította a magyar oktatásügyet, leginkább a népiskolával foglalkozott és a már ’) Különösen becses és minden pedagógus beható figyelmére érdemes munkája: A gyermeki elme ép és rendellenes működése, egészségtana és védelme. Irta Dr. Ranschburg Pál. Budapest 1908.
