Állami gimnázium, Eger, 1913

13

amely első sorban a szociológia körébe eső tudományok mí- velésére hivatott, szintén felvette a megoldásra váró és megvitatandó aktuális társadalmi kérdések közé a középiskola kényes problémáját. (1905-ben)

A társaság vitái nemcsak azért érdekelnek bennünket kérdésünk tárgyalásánál, mert úgy a sajtóban, mint a társadalom legszélesebb rétegeiben igen nagy port vertek fel, hanem azért is, mert, bár a felszólalók felfogása nem egy esetben téves alapból indult ki és így hibás következtetésre vezetett, mégis néhány igaz és helyes megjegyzés is elhangzott, amelyekről való elmélkedés csak gyümölcsöző lehet a középiskolai ügy helyes megoldása szempontjából. Ezen oknál fogva, mielőtt a középiskolai reformtörekvések legújabb stádiumát ismertetnők, nem mellőzhetjük a Társaságban elhangzott nevezetesebb felszólalások ismertetését sem.

Pikier Gyula elnöki megnyitója adja meg a folytatott eszmecseréknek alaphangját. Vitatja, hogy a középiskola történelmi produktum; a nagy szellemi mozgalmak, a humanizmus a reformáció, a 18-ik századi felvilágosodás eszméi visszatük- röződzek koruk iskoláján és ha minden kor megalkotta a neki megfelelő alkalmas iskolát, nekünk is csupán a mai kor, ami időnk szükségleteihez kell azokat megszerveznünk és átalakítanunk. Ez igaz, van azonban a kérdésnek másik oldala is. Az iskola is a kultúra terméke, az egyetemes kultúráé, amely nem máról holnapra alakult, hanem évszázadok küzdelmeinek, nemzetek hosszú munkájának eredménye. Az igaz, hogy a kultúrái élet megváltozásával az iskola berendezésének is módosulnia kell, azonban a múltat teljesen figyelmen kívül még sem szabad hagyni.

Az értekezlet legtöbb felszólalója orvos volt, leginkább psychiátriával, ideggyógyászattal foglalkozó, akikhez a tanácskozást megelőzőleg számos pontból álló kérdéseket intéztek a középiskolai tanulók idegességére és az ebből származó túlterhelésre nézve és az orvos urak szinte egyérteműleg hangoztatták, hogy a mai középiskola alkalmas kifejleszteni a lappangó ideges diszpozíciókat és megteremteni az addig nem létezett ideges terheltséget. A vizsgálatok, a cenzurálás divatos módja, a túltengő klasszikái oktatás, amely szerintük anakronizmus, (Dr. Schaffer egyetemi orvostanár véleménye) a sok grammatizálás, az individuális tanítás mellőzése, sok magoltatás,