Állami gimnázium, Eger, 1912

60 Martinuzzi pusztuló kastélya, majd Gyulafehérvár ódon vára s a szt.-imrei térség Hunyadi győzelmének emlékét őrző komor külsejű templommal, mindez felékesítve egyfelől az Érchegység és Retyezát fenséges panorámájával, másfelől a távoli kudzsiri havasok lánco­latára eső gyönyörű kilátással, szinte feledtette velünk a hosszú út fáradalmait. Tövist elhagyva a kapudi őrhegy alatt búcsút mond­tunk a méltóságosan tovahömpölygő Marosnak, Balázsfalva állo­másnál Nagyküküllőhöz szegődött vonatunk s annak szeszélyesen kanyargó folyását követve kevésbbé vadregényes, de barátságos falvakkal tarkított, szőlőhegyekkel szegett tágas völgy ölén robogott tova. Medgyest és Erzsébetvárost érintve, Kemény János elestének színhelyét, Nagy-Szőllőst elhagyva, az egyik kanyarulatnál mint valami mesebeli tündérvár feliünt a gyönyörű fekvésű Segesvár, merészen emelkedő hegy tetején csillogó tornyaival, ódon és uj épületeinek tömkelegével. Azonban csak rövid ideig gyönyörköd­hettünk e régi városka csodásán szép látképében, mert a Kiikül- lőnek egy újabb kanyarulatánál eltűnt előlünk s figyelmünket csak­hamar a nagy Barcaság vonta magára s ennek bejáratánál emel­kedő híres Földvár, melyet a német lovagrend még 11. Endre ide­jében épített, idők múltával pedig a barcasági kiskirályoknak és rablóknak fészke lett. Vonatunk a Barcaságon folytatta útját, nem­sokára búcsút mondva a szeszélyes Küküllőnek a Székelyföld szélén az Olt felé igyekezett s Mátéfalvától kezdve ennek termé­szeti szépségekben gazdag völgyén haladt tova célunk felé. Az idő most már gyorsan telt, a leszálló est nernsokáig akadályozott ben­nünket a vidék szépségeinek élvezetében, csakhamar üdvözölhet­tük gyönyörű htunknak végállomását: Brassót. Két napot töltöt­tünk a büszke székelyföldnek szászok alapította fővárosában s minden időnket arra használtuk fel, hogy hazánknak e páratlan szép fekvésű helyét, nagy múltú ipari és kereskedelmi gócpontját minél jobban megismerjük. A városban tett séta alkalmával igen kellemesen lepett meg bennünket a színes, eleven forgalom, a fel­tűnő tisztaság, a jól gondozott sétahelyek, a régiséggel lépten- nyomon küzködő modern fejlődés. Figyelmünket különösen ódon főtere vonta magára a közepén emelkedő érdekes árkádos város­házával, melynek azonban 1420-ban csúcsíves modorban épült régi homlokzatait az 1770-ben történt kibővítés alkalmával eredetiségé­től megfosztották; azután a pusztulásnak indult régi vásárcsarnok, a város nagy kereskedelmi múltjának 1545-ben készült emléke,

Next

/
Thumbnails
Contents