Állami gimnázium, Eger, 1912
61 majd a szász lutheránusok büszkesége, a híres fekete templom. Még a XIV. század végén kezdték építeni a most is felismerhető csúcsíves stílben s bár az 1689-iki tűzvész nagyon megviselte s az utána következő renoválás még többet rontott rajta, az időtől fekete lepellel bevont külseje a hozzá nem illő arányokban épített toronytól eltekintve, most is elég impozáns és díszes, belsejében felhalmozott műkincsekre s egyházi régiségekre pedig méltán büszkék lehetnek a szászok. Hogy csak a legnevezetesebbeket említsük, ebben a templomban van hazánk legnagyobb orgonája, Erdély legnagyobb harangja, hát még a sok szebbnél-szebb eredeti keleti szőnyeg s a kincstárában elhelyezett arany-ezüst régi úrvacsorát osztó edények, az ötvös mesterség remekei, a reformáció előtti korból származó gyönyörű hímzésű misemondó-ruhák, régi iratok, könyvek, művészi vasrácsok, faszobrok stb. Elhagyva a templomot élőnkbe tűnt a nagy reformátornak, Hontérusnak szobra, amint jobbjával a távolba mutat s baljában német betűkkel telerótt bibliát tart, büszke tekintete pedig az előtte emelkedő szász gimnáziumon nyugszik, melynek mintegy 25.000 kötetet tartalmazó könyvtára a benne elhelyezett értékes régi oklevelekkel s az ugyanott levő gazdag régiségtár igazán érdemes volt a megtekintésre. Ezután a városban tett sétánk alkalmából felkerestük a nevezetesebb középületeket, minők a városi kórház, oláh főgimnázium, bolgárszegi cifra templom, a híres Szt. Katalin-kapu, a szász tanintézetek torna-csarnoka, kereskedelmi akadémia, állami főreáliskola, a díszes református templom, a nyugdíjintézet graffito-orna- mentikájú palotája, róni. katli. templom és főgimnázium stb. Útunk közben a Király-útra vezetett, a városnak egyik legszebb kilátású sétaútjára, honnan végigtekinthettünk úgyszólván az egész városon, a régi várnak pusztuló maradványain. Innen a cenkaljai séta' térre mentünk s ott az ódon külsejű városnak újabb panorámájában gyönyörködtünk. Mindezeknél azonban sokkal nagyobbszerű s hatásában valóságosan fenséges látvány tárult elénk a Cenkte- tőn. Amint a dicső honszerző 961 méter magasságban emelkedő monumentális emlékének lábánál tekintetünket körülhordoztuk, feledhetetlen kép rajzolódott lelkűnkbe. Előttünk Brassó minden szépségével, körülötte Brassómegyének majdnem összes helységei elszórva a hegyeknek zöld koszorújában, távolban a Barcaság impozáns térsége, még távolabb a hazánkat határoló égbenyuló hegyek a havasi vizek csillogó sávjaival s mint halvány foltok a
