Állami gimnázium, Eger, 1912
27 szinte minden tekintetben kifogástalannak, mondhatnám tökéletesnek tartanunk. Ha pl. az Agnes asszony fordításaira vetünk egy pillantást, a hibák rögtön szemünkbe fognak ötleni. Kertbeny fordításának nincs meg az a költői ereje, mint Arany művének. Hasonlítsuk pl. össze az utolsó versszakot: Und Frau Agnes wäscht und reibet Ihren Fetzen noch zur Stelle, Während Stück für Stück des Linnens Doch erhascht zuletzt die Welle ! O, barmherz’ger Gott, verlass uns nicht! (Kertbeny: Ballade von der Frau Agnes i. m. 92. o.) S Ágnes asszony a patakban Régi rongyát mossa, mossa. Fehér leple foszlányait A szilaj hab elkapdossa. Oh! irgalom atyja ne hagyj el! Ezenfelül a refrain ritmusa is messze mögötte marad az Aranyénak. Sokkal dallamosabb már a Sponeré : „Verlass mich nicht Herr des Erbarmens!“ (Sponer i. m. 182. o.) A többi fordító is rendesen kizárólag az első személyre vonatkoztatja a refraint: 0 Gott des Erbarmens steh’ mir bei 1 (Bruck i. m. 7. o.) Barmherziger Gott, verlass mich nicht (Handmann i. m. 131. o.) holott sokkal helyesebb, ha mint Aranynál, nemcsak az egyes szám, hanem a többes első személyére is vonatkoztatható, vagyis ha általánosabb, mint pl. Dóczinál: „O himmlischer Vater, erbarm’ Dich!“ (Dóczi i. m. 3. o.)
