Állami gimnázium, Eger, 1912

23 Ich sag daher, sie gingen mitsammen im Bund: Voran der Herr Und ein paar Schritte hinterher. Sein treuer Schüler mit verschwieg’nem Mund. . (Handmann i. m. 100. o.) Handmannak e hibája majdnem összes fordításaiban meg­található ; pedig határozott tévedés, hogy fordítások alkalmával a formát a tartalomtól szét szabad vagy kell választanunk. Ellenkező­leg: ezek egymással rendkívül szoros összefüggésben vannak. Amint a festészetben pl. Raffael kompozícióin a színeket nem választhatjuk külön a formától anélkül, hogy a képek egységét és harmóniáját meg ne bontanok, ép úgy a költészetben a tárgyhoz szorosan hozzátartozik a forma is. Ennek a törvénynek csak egyes elszigetelt jelensége az, hogy pl. az epikai és drámai műfajoknak hagyományos formái vannak, mert a kisebb költemények megal­kotásánál is folytonosan ugyanez történik, csakhogy végtelen vál­tozatossággal: a költő mindannyiszor a természetének és képes­ségeinek legmegfelelőbb formát választja. Ha tehát a formát elvet­jük, megbontjuk azt a harmóniát, amelyet a költő művének adni tudott s így egész költészetét meghamisítjuk. Csak egész kivétele­sen, mikor pl. a másik nyelv természete lehetetlenné teszi az illető forma megtartását, lenne szabad e szabálytól eltérni. Ezért van, hogy pl. Arany kitűnő tanítókölteményének, „A sárkány“-nak különben nagyon ügyes fordítását sem tartjuk tel­jesen kielégítőnek. Arany versformája messze túlszárnyalja a Hand- mannét pl.: * S amely eddig röptét feszité, Eget a földdel közvetité, Most elszakad A kötelék És ő szabad! „Övé az ég.“ Und die bisher gespannt des Drachen Flug Und Erd- und Himmelreich verband, Die schwache Schnur, Sie reisst entzwei —

Next

/
Thumbnails
Contents