Állami gimnázium, Eger, 1911
17 nek, a mágnes nem befolyásolja. Azonkívül még fluoreszcenciát is keltenek. Ezen eddig ismeretlen jelenség okát kutatva, sokan azt hitték, hogy az magának az üvegnek a fluoreszkálása. A francia Poincaré azt hitte, hogy a Röntgensugarak a fluoreszcencia egy eddig ismeretlen nyilvánulása. A felfedezésnek az volt az eredménye, hogy most már hozzáfogtak a fluoreszkáló testek vizsgálatához, hogy megállapítsák, lehet-e velük Röntgen- vagy hasonló sugarakat létesíteni. Az anyagok egész sorát ismerjük, melyek foszforeszkálnak és fluoreszkálnak. Ezen anyagok rövid hullámú sugarakat vesznek fel és mint nagyobb hullámhosszal bírókat bocsájtják el őket. A flu- reszcencia csak addig tart, még az illető test meg van világítva; ellenben a foszforeszkáló anyagok még akkor is sugároznak, ha rájuk a fény többé nem hat. Fluoreszcencia tehát csak akkor lehetséges, ha a testek valamilyen sugarakat pl. hő-, fény-, ibolyántúli- vagy katódsugarakat nyelnek el és az egyik alakban kapott energiát más formában megint kiadják. Saját fénytüneményeik azonban nincsenek. Becquerel tanár most arra irányította kutatásait, hogy a fosz- foreszcencia által nem kaphatna-e erősen áthatoló sugarakat. 1896-ban tapasztalta, hogy az uránkáliumszulfát, mely a napfény hatására erősen foszforeszkál, napokon keresztül való megvilágítás után képes volt fekete papíron át a fényérzékeny lemezre úgy hatni, mint a fénysugarak. Becquerel tanulmányait folytatva, megállapította, hogy oly uránsók is hatásosak, melyeket hosszú ideig a sötétben tartott és amelyek eszerint nem flureszkálhatnak. A vegyületek urántartalmának növekedésével a hatás is növekedett, mígnem a tiszta fémuránban elérte hatásának tetőfokát. Ebből következik, hogy az uránvegyületek hatása magában az uránban keresendő és neki tulajdonították, hogy chemiailag hatásos, láthatatlan sugarakat képes kibocsátani. Az uránsugarakat a Röntgen-sugarakkal összehasonlítva, kitűnt, hogy e kétféle sugár különbözik egymástól és így a Röntgen-sugarak természetének kutatása uj és ismeretlen sugarak felfedezéséhez vezetett. Ezen uj sugarakat felfedezőjük után Becquerel- sugaraknak, az ezen sugarakat kibocsátó anyagokat, radioaktivek-
