Állami gimnázium, Eger, 1911

18 nek, a képességet pedig, ily sugarakat kibocsátani, radioaktivitásnak nevezték. Hatás tekintetében a Becquerelsugarak igen hasonlítanak a Röntgensugarakhoz, amennyiben a fotográfiái lemezre egyformán hatnak, visszaverhetők, törhetők és sarkithatók. Bizonyos anyagok a Becquerelsugarak hatására világítani kezdtek; a levegő, mely elektromos szigetelő, a reá ható sugárzás következtében vezetővé vált, úgy, hogy elektromossággal töltött izolált testek uránvegyiiletek jelenlétében elvesztették töltésüket. A sugarak áthatoló képességét tekintve azonban nagy a különbség a Röntgen- és a Becquerelsugarak között. Míg a Röntgensugarak kevés kivétellel annál könnyebben mennek keresztül az egyes ele­meken, minél kisebbek az atómsúlyaik, addig a Becquerelsugarak átható képessége sokkal bonyolultabb. Ők ugyanis összetett suga­rak és egyes alkotóik különböző áthatoló képességűek. A mágnes hatására a sugarak egy része eltért, másik része pedig megtartotta eredeti irányát. Az irányukat megváltoztatott sugarak részben in­kább, részben kevésbbé tértek el. E háromféle sugarat az <x, ß és y betűkkel jelölték. Közülök az a sugarak a katódsugarakhoz hasonlóan kitérnek, de ellenkező irányban, a miből egyszersmind ellenkező elektromos töltésük következik. Az «-sugarak töltése tehát pozitív. Rutherford a kitérés nagyságából megállapította az alfa-sugarak által elragadt testrészecskék nagyságát is és azt találta, hogy a hidrogénatom nagyságának felelnek meg. Az uránsugarak oka ismeretlen. A su­gárzó erő látszólag az uránból származik és intenzitása is állan­dóan egyforma; az energia fogyását még a legpontosabb kísérle­tekkel sem lehetett megállapítani. A kutatás most oda irányult, hogy vannak-e az uránon kívül más anyagok is, melyek a fényérzékeny lemezre hatnak. Feltűnt, hogy az urán állandó kísérője a thórium. Ezen elem vizsgálata, mellyel Curiené és tőle függetlenül 1898-ban Schmidt foglalkozott, megmutatta, hogy Becquerelsugarak kibocsátására szintén képes. A thóriumvegyületeknél is annál erősebb volt a hatás, minél na­gyobb volt a vegyületben foglalt thórium mennyisége. Ezen kísér­letek bebizonyították, hogy a radioaktivitás úgy az uránnál, mint a thóriumnál az atóm tulajdonsága. Curiené valószínűnek találta, hogy a radioaktivitás nemcsak e két említett elem atomjának sa-

Next

/
Thumbnails
Contents