Állami gimnázium, Eger, 1910

13

Rousseau, a társadalom összes egyenlőtlenségeit az embereknek a természettől való eltávolodásából magyarázva.

Ezen meggyőződések önként megadják a feleletet arra a kérdésre, hogy mi módon lehetne a társadalom bajait gyógyítani. Ha nem is lehetséges ahhoz a természeti, ősi állapothoz visszatérnünk, mely az ember boldogságának volt a kora, igyekezzünk legalább minél közelebb jutni ahhoz Térjünk vissza a természethez! Ez az a nagy felhívás, amit korához intézett s amelynek, legalább az irodalomban, meg is volt a maga hatalmas és üdvös eredménye. A természethez való visszatérés gondolata is Rousseau alapeszméihez tartozik, amint szembeállítja a természet fiát a kul- turemberrel, épen úgy kiemeli a természet és a kultúra világa, a nagy város közti különbséget, természetesen az utóbbi rovására. Amennyire lelkesedik, szinte betegesen rajong a szabad természetért, épen oly mélységesen gyűlöli Párisi, szerinte a világ legrom- lottabb helyét, holott az épen ez időben az egész művelt emberiság szellemi középpontja, fővárosa volt.

Hogy miként volna az ember ismét természeti emberré tehető, olyanná, ki magára hagyva is diadalmasan vívná meg a létfenntartás küzdelmét, ki szabad, erős és eszes, előitéletektől és hibáktól mentes volna, erre a kérdésre válaszol Rouessau Emil cimü műve. Ez is tele van a systeinák emberének, az előre megalkotott rendszerüket mereven alkalmazó szellemeknek túlzásaival, tévedéseivel. A mű paedagogiai, neveléstani regény. Egy árva, de vagyonos gyermek életét, nevelését mondja el születésétől kezdve egészen a férfikor küszöbéig. A nevelésre vonatkozó főbb elveit ezekben foglalhatjuk össze. A nevelés egyéni legyen, tehát ne történjék iskolában, hanem egészen külön, lehetőleg a szabadban, távol a városoktól. A gyermek ne ismerjen semmi kényszert, szabadságában semmiféle idegen akarat ne korlátozza, ne tanuljon kényszerből, könyvekből, hanem csupán saját tapasztalataival tágítsa napról- napra ismeretei körét. Tanítója elégedjék meg a kisérő, az okos jó barát szerepével, ne oktassa növendékét, hanem érje be azzal, hogy annak alkalmat nyújtson újabb és újabb ismeretek, tapasztalatok szerzéséhez. Amint Rousseau minden műve, úgy ez is két téves alapgondolatán épült fel. Az első a természetes jóság gondolata. Mivel a gyermek csak a jó csiráját hozza magával, nem szükséges vele szemben kényszert használnunk, sőt nem is szabad, ha szabadon engedjük természetét kifejlődni, nemes, erköl-