Állami gimnázium, Eger, 1908
3 J gedne, munkakedvét vesztené, sikerben bízni tovább nem tudna : erősítse, lelkesítse e szeretetet az Istentől minden szülői szívbe oltott ama kötelességérzet, hogy: lélekben-testben erős polgárokat kell adnom a földi hazának, és tiszta, angyali lelkeket az égi hazának; serkentse e szeretetet további csiiggedetlen munkásságra az— a lelki- ismeret szavában megnyilatkozó tudat: Istenem, te számonkéred majdan tőlem azt, hogyan sáfárkodtam a rám bízott, véghetetlen értékű, mert halhatatlan lelket magukban rejtő kincsekkel! Hogy a gyermek erkölcsi nevelését zavartalanul mindig a helyes irányban vezethessük, fontos a jutalmazásnak és büntetésnek, mint a jóra-vezetés eszközeinek kérdése is. Ennek lényege: a jó kapja meg jutalmát, a rossz vegye el büntetését. Minden egyes alkalommal mármost nagy súlyt kell helyeznünk arra: hogyan történjék a jutalmazás és büntetés, hogy azokból a jutalmazottnak, illetőleg büntetendőnek, valamint e ténykedések tanúinak lelkiile- tére kár ne háromoljék. Az iskolai jutalmazás érje az, arra magaviseleténél és szorgalmánál fogva legérdemesebbet, annak hangsúlyozásával, hogy a jutalmazott mily nagy hálával tartozik Istennek, Ki megengedte érnie azt az örömet, hogy fáradozásaiért ily elismerés éri, mely azonban nem lett volna osztályrésze, ha becsületes munkálkodásával Istennek segítségét, elöljáróinak megelégedését ki nem érdemli magának. S hangsúlyozza ez alkalommal is az iskola, hogy ily kitüntetés elnyerésére mindenki előtt nyitva áll az út; tehát: excelsior, előre ! —A szülő nem egyszer jutalmaz akkor is, amikor arra egyáltalán nincs ok. Én nem mondom, hogy névnapkor, vagy pláne karácsonykor ne kapjon a gyermek — ha mindjárt adott is panaszra okot — valami ajándékot. Melyik szülő volna arra képes, hogy hacsak némileg is teheti — még a legrosszabb gyermekének is — ne szerezne valami örömet azon a napon, melyen az egész világot szeretettel keblére ölelő kis Jézus született ?! — De a vizsga sikerülte esetére kilátásba helyezett órát a rossz eredmény dacára is megvenni és a nebulónak odaadni; a jó bizonyítvány fejében kilátásba helyezett utazást az „elégtelennek dacára is megtenni: ezt nem tartom sikerült dolognak. Persze, a szülői szeretet könnyen megbocsát és felejt akkor is, amikor e könnyű megbocsátással és hirtelen felejtéssel súlyos következetlenség is jár, minek nyomán aztán e könnyű megbocsátás és felejtés mindegyre újabb és újabb megbocsátandó és felejtendő vétkek forrásává válik. — Nagy hiba
