Állami gimnázium, Eger, 1908
38 a „rendszeres-1 jutalmazás is, mely szinte „fizetés“ a gyermeknek, azért, mert kötelességének egyszerűen eleget tesz. Egy magántanulónak édes anyja tanév elején megigérte a fiának, hogy ahány 1-t ír be a nevelő úr a szorgalmi könyvecskébe a magaviselet és előmenetel osztályozásánál, annyi krajcárt fog minden hó végén kapni. Súlyos pedagógiai hiba! A gyermek ne azért végezze kötelességét, mert 'érte jutalmat kap, hanem egyesegyediil azért, mert az a — „kötelessége“. — Kötelességszeretetre akarunk nevelni, hanem akkor mindenképen vezessük a gyermeket úgy, hogy szeresse a munkát, végezze el buzgósággal, tisztességesen azt, amit a kötelesség tőle kíván; és pedig végezze egyedül azért, mert — kötelessége, melynek teljesítésével Istennek tetsző dolgot cselekszik, szüleinek, elöljáróinak pedig örömet szerez. Tanulja meg azt a gyermek, hogy a jól végzett munka, a lelkiismeretes kötelességteljesítés tudata adja meg azt a nyugodt önérzetet, mely egyik főtitka és -kelléke a boldogságnak. Az iskola — sajnos — kénytelen sokszor büntetni is. A büntetéseknek nagy skálája van és fokozatosan — az elkövetett vétkek gyakorisága és nagysága szerint — jönnek e skála különböző fokai alkalmazásba. Mint általában a tanításnál, nevelésnél, úgy — természetesen — a nevelés emez egyik eszközének használatánál is tekintetbe kell vennie az iskolának a tanuló múltját, családi körülménye t, temperamentumát; figyelembe kell vennie — ha igazságosan akar büntetni — a vétek elkövetésének módozatait, körülményeit, célzatát. S mikor az iskola minden körülmény tekintetbe-vétele és latolgatása után kénytelen végre a legutolsó eszközhöz, a kicsapáshoz fordulni, akkor fölhangzik a súlyos vád : Könnyű — persze — az elbukót egyszerűen kitenni és így megszabadulni tőle s a vele való bajlódástól ; tessék javítani a rosz- szat, hisz’ az is Colának kötelessége a javítás ! — Legyünk affelől biztosak, hogy az iskola tudja a rosszal szemben is nehéz kötelességét ; de tudja azokkal szemben is, akik még jók. Mikor az iskola a vétkessel szemben megpróbált már mindent, alkalmazott mindenféle enyhe és kemény büntetést, és még sincs javulás; sőt kénytelen az iskola még azt is tapasztalni, hogy (ami a legtöbbször úgy van) a megkegyelmezett bűnös mételyt terjeszt és megrontja a többit is: nohát akkor a vétkező tanuló 50—70 osztálytársának lelki-testi java érdekében szent kötelessége az iskolának a fertőzőt kitiltani csakúgy, ahogy kitiltja azt bizonyos időre, ki
