Állami gimnázium, Eger, 1908

36

valóban egy ellenvetése sem megfoghatatlanabb, mint az, hogy a gyermeket ezen „munká“-ra nevelés elidegeníti az otthontól. Ép ennek ellenkezőjét akarják a „kéz-ügyesség“ előmozdítását célzó törekvések elérni. Ezek a családot rávezetni akarják azon hivatására, hogy a gyermeket hasznosan foglalkoztassa, — és ebben a családot hathatósan támogatni is akarják; ezek a törekvések szeretnék ismét fölkelteni az időtöltésből végzett házi foglalatosságokhoz a kedvet, mely — az író szerint — sajnos, már nagyon veszendőben van. — A diák-műhelyek [föltéve, persze, hogy gondos vezetés alatt állanak (!)] sem rontják meg a családi életet, hanem még fölfrissítik azt, mivel a gyermek aztán örömét fogja találni a házi szorgalmatoskodásban is.*)

íme, tisztelt Szülők, mily sok szép, jó, lélek- és test-üdítő kedves szórakozásban lehet része gyermeköknek ! Nem szükséges tehát a gyermeket kávéházakba, vendéglőkbe, jourokra, színházba cipelni — azzal az indignálód > — és inkább a lelkiismeret szemrehányását elnémítani akaró mondással: „Hát csak muszáj (!) a szegény gyermeknek is valamivel szórakoznia!“ Igen, szórakozzék a gyermek, de korának, kora vágyainak megfelelően, a lelki-testi épség szempontjából helyesen.

Az irányadó főelv legyen tehát a tárgyalt kérdésben, hogy a gyermeket szabadidejében is mindig foglalkoztassuk, szórakozásaiban is ellenőrizzük és társaságára is igen ügyeljünk.

De hiszen akkor — fogja sok szülő gondolni — én teljesen rabszolgája vagyok a gyermekemnek. Igenis, rabszolgája az önként magára vállalt szülői kötelmeknek, de egyszersmind korlátlan ura jól nevelt gyermekének. Ha nekik úgy tetszik, hát igenis „láncok“ kötik őket a gyermekhez : a szülői szeretetnek láncai, melyek nem is könnyű „rózsa-láncok“, — hiszen a rózsa oly hamar elvirít! — a szülei szeretet pedig maradandóbb az örökzöldnél; mint a költő gondolja: annak, ki gyermekét szerette, gondját még a sír sem temeti el. A szülői szeretet boldog és büszke szavainál : „Ez az én gyermekem ; lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom!“ — édesebb szavai nincsenek semmi más — földi teremtmény iránt érzett érzelemnek.— S ha a szülei szeretet a csalódások súlya alatt csiig*) A svéd „szlöjd“-ről megjegyzi Götze, hogy az a házi-munkálkodás új életre-keltését célzó, tisztán nemzet-gazdasági mozgalomból keletkezett és csak utóbb kapta nevelő-jellegét. (Id. mű, 228. 1)