Állami gimnázium, Eger, 1908
15 ■olyan tárgyat, mely a ragályos beteggel érintkezésben volt. Helyes 1 De kérem, azok a botránythajhászó napilapok, aljas élclapok, pornografikus iratok nem-e olyan egyénektől kerülnek ki, akik másokat megfertőző immoralitásban szenvednek?! És gondoljuk meg, hogy az erkölcstelenség a legragadósabb nyavalya! — Nemrégiben ismerősökkel egy pesti kávéházban volt megbeszélt találkozónk. Ismerősöm kis fia, egy III. osztályú gimnáziumi tanuló, kezébe vett egy élclapot és kezdett benne lapozni. Az apa felszólítja a fiút, hogy üljön a másik asztalhoz, ott világosabb, jobban láthat. A gyermek oda ül és csakhamar elmerül az „élvezésébe. Erre bátor voltam megjegyezni, hogy hiszen sokkal jobb, ha a fiú a sötétben marad, legalább nem látja jól a lap frivol képeit és nem olvashatja merész kétértelmű, vagy durva egyértelmű vicceit. Az apa válasza így hangzott: „Hát mért ne olvashatná azt a lapot?! Csak olvassa, ha neki jól esik!“ — S ha majd évek múltán az az ifjúvá serdült gyermek életében meg is valósítani törekszik azt a helytelen életmódot, melyet kívánatossá tett előtte a sok rossz olvasmány, — fogja-e akkor majd az apa oly nyugodtan mondani a fiáról: „Hát csak tegye, ha neki jól esik?!“ Nem, tisztelt Apák, ez így nincs jól! Tudom, hogy vannak apák, kik féltve őrzött fiaiknak olvasmányait is ellenőrzik, — ami rendkívül fontos dolog; de — sajnos — sokan vannak, akik nem törődnek ezzel, akik még arra sem vigyáznak, hogy saját (esetleg nagyon is kifogásolható) olvasmányaik ne kerüljenek a gyermekek kezeibe; sőt talán oda is adják azokat nekik, mint akárcsak a legtöbben odaadják a napilapokat serdülő fiúnak, serdülő leánynak egyaránt. Vannak pedig fővárosi napilapjaink, amelyeket én leginkább irodalmi trágyadombokhoz szeretnék hasonlítani: telve vannak piszokkal, szennyel, undoksággal; abból élnek, hogy botrányokat hajhásznak, erkölcstelenséget hirdetnek. Ugyan kérem, tisztelt Asszonyom és Uram, mit szólanának Önök ahhoz, ha leányuk, fiuk az élet „mindennapi problémáéit egykor úgy akarnák magukra nézve megoldani, amilyen szellemben azokat egy tekintélyesnek tartott fővárosi napilapunk akarja megoldani ?! Mit szólanának Önök ahhoz, ha drága gyermekeiket egy szép napon elfogná az a „tavaszi láz“, amelyet a fönti lap (a „Mindennapi problémák“ között) frivol módon természetesnek magyaráz és magasztal ?! Fővárosi — „magyarénak csúfolt — napilapjaink között én igen, de igen keveset ismerek olyant, melyről elmondhatni, hogy nem
