Állami gimnázium, Eger, 1906
14 atyai barátjának, Kazinczynak elhunyta, kihez mindvégig hűen, egész szívvel ragaszkodott. Bántja az is, bár belenyugszik, hogy a tudós társaság szervezői tagul nem választják meg, a mit ugyan hamar jóvátesznek, a mikor 1831-ben az elhunyt Kisfaludy Károly helyét vele töltik be. A viszálykodás és ellentét pedig közte és a fiatal irói nemzedék között még jobban kiélesedik, midőn Horváth István unszolására elvállalja az Aurora szerkesztését, miközben Bajza, mint a Kisfaludy-Aurora folytatója tiltakozik az ellen és hosszabb ideig tart ez a feszült viszony közte és a fiatal irói nemzedék között, mely csak az 1836- és 37-iki akadémiai nagygyűlésen ér véget, a mikor megtörténik a kibékülés és Szemerének sikerül hívét, Szalay Lászlót levelező tagul beválasztatnia. Megrendült egészsége is megjavul s újra életkedvvel foglalkozik az irodalommal. A heti akadémia gyűlésekre pontosan belátogat Pestre, felkeresi a fiatalabb irók társaságát, sokszor megjelenik köztük, elfogadja ref. egyháza traktualis táblabirói tisztét, meglátogatja a színházat is és annak fejlődésétől elkapatva forditgatja jambusok- ban a Hernani-t, miközben 1838. augusztus havában egy idegen kéztől irt levél érkezik hozzá, mely Kölcsey halálát jelenti. Megbénító csapás ez rá, hogy leghűbb barátját, örömeinek és fájdalmainak osztályosát most veszti el, a mikor régi környezetéből csak ő maradt meg; de elnyomja fájdalmát az a gond, mellyel az elhunyt iratait gyűjti és rendezgeti kiadás alá, melyeket Eötvös és Szalay segítségével ki is ad. E rendezés és kiadási gond közepette újra feléled munkássága; ismerteti Eötvös Carthausiját a Figyelőben s a mikor elhalt barátja helyébe őt választja meg a Kisfaludy-Társaság, székfoglalóul Eötvös Búcsújának eszthetikai taglalását olvassa fel s ezentúl az akadémia gyűlésein kívül részt vesz a Kisfaludy-Társaság gyűlésein is, nemcsak mint jelenlevő, hanem mint bíráló is, mikor az egyes pályajutalmak biráló-bizott- ságában mint tag szerepel. Feléledő munkássága, vagy a mint ő nevezi: irói repubescentiájának korszaka azonban szomorú és fájdalmas képet nyújt. 1842. őszén Fáy András szőlőjében részt vesz azon a szüreten, melyen Vörösmarty felolvassa „Fóthi daP-át. A dal megkapja Szemerét s attól ezentúl megszabadulni sohasem tud, folyton kisértik sorai, kifejezései s belevész annak tanulmányozásába, fejtegetésébe és magyarázatába. Egy nagy tanulmányba fog, melyen másfél évtizedig dolgozik, melynek eredménye egy ötezer lapnyi prózai tanulmány, a mit azután ötezerhetvennégy
