Állami gimnázium, Eger, 1906

— 9 —

zelhetetlenül szorgalmas és nagy munkagyőző. Hát szép lelke! Szeretem mindenikét s a nélkül, hogy egyike miatt a másika iránt igazságtalan legyek. Szemerét Ízlésének hasonlósága miatt is talán leginkább“. S ez a viszony mind erősebb és erősebb lesz a mester és a tanítvány között úgy, hogy később Kazinczy, ki teljesen megismerte Szemere finom lelkét, nagy képzettségét, egyetlen írását sem adja ki Szemere jóváhagyása nélkül.

A mit Kazinczy Szemere munkabírásáról irt, teljesen igaz, mert a közügyéin kívül a lapalapitás eszméje újra gyötri, ha ezt nem is tudja megvalósítani, recensiókat ir és egy epistolát Vida Lászlóhoz; dolgozik a leoninus versek történetén, megkezdi nyelvészeti működését, majd mint segédszerkesztő Kulcsár István mellett, hol a „Hazai Tudósítások“ (1810.) „Toldalékát“ teljesen ő látja el nagyobbára fordított cikkekkel.

Nagy elfoglaltsága között ismerkedik meg Szemere az ekkor Pestre került és ott patvaristáskodó tizenkilenc éves Kölcseyvel, a ki olvasottságával hamar feltűnik Vitkovicsnak és meghívja a triász gyűléseire, a hol Szemere is megismerkedik vele. —- Az ifjú Köl- cseynek finom leikéről, szigorú erkölcsi felfogásáról és nagy képzettségéről legjobb bizonyíték Vitkovics levele Kazinczyhoz, melyben igy ir róla : „Ebben, a mint látszik, sokat összeolvasott ifjúban igen nagy mértékben megvagyon a világtól való különzés és ama universalismus . . . Mindezek mellett a triász őtet forrón öleli, tiszteli tudományát.“ A megismerésből barátság, sírig tartó, hű barátság fejlődik ki a két rokoniélek között, melynek ők is és irodalmunk is oly sokat köszönhetnek. Szemere tervezgető irányitó szelleme sokszor megvigasztalja Kölcsey csüggedő lelkét, viszont Szemerének önmagában való bizalmatlankodását, tépelődő önkritikáját Kölcsey mérsékelte és magában való bizalmát élesztette.

Ezekben az időkben Szemere már teljesen benn van a feléledő irodalmi és nyelvészeti mozgalmakban, melyek mint uj irány egy régivel találják szemben magokat. A föllendülő politikai élet ugyanis — a melyre már előbb is céloztunk — nyelvünk felé tereli a figyelmet. Révai már 1790-ben az országgyűlés elé terjeszti : Bessenyey „Jámbor szándék“-át, de az akadémia ügyében csak annyi történt, hogy 1808-ban törvénybe iktatják a felállítás óhaját. 1811 után Jankovich Miklós már az akadémia ügyrendjét is kidolgozza, a terv tehát megvolt, csak a pénz hiányzott, a mire még Széchényi fellépéséig kellett várni. Egy jutalmi alapot azonban