Állami gimnázium, Eger, 1906

— 10 —

már nyert az irodalom ; az 1810 végén elhunyt Marczibányi István végrendelete folytán 1815-től kezdve a muzeum évenként három nyelvügyi kérdést tűzött ki — s 1819-ben a jutalmat ifj. gr. Teleki József, Lászlónak fia, az akadémia későbbi elnöke nyerte, a mi annál nagyobb jelentőségű volt, mert az egyik kérdés (A nyelvújítás elmélete s bírálata) megfejtésében határozottan a nyelvújítás javára nyilatkozott. A mit Kazinczy és köre célzott minden törekvésével, ime lassankint teljesedni kezdett és pedig ugyanazon körben, mely az akadémia eszméjének megvalósításáért a legtöbbet tett Széchenyi előtt.

Ennek az uj iránynak, a melynek annyi ellensége, de a mely a diadal reményével száll harcra, egyik leglelkesebb küzdője Szemere, a kire Kazinczy és Kölcsey barátsága elhatározóvá válik. A triász és Kazinczy elveiért már 1810-ben sikra száll, a mikor a nagynevű nyelvújító és tisztitó egyetemi székét az orthológus Czinke Ferenc foglalja el, ki elődjével ellentétben a nyelvújítókat támadja. A feleletet Szemere adta meg egy röpiratban, „Az uj holmi első csomójának kritikai megitéltetése. Irá Képlaki Vilhelm“ címűben, a melyben példákkal igazolja a nyelvújítás fontosságát és szükségét. A metsző gúny és a meggyőződést keltő előadás annyira hatott, hogy az egyetemi hallgatók mozgalmat indítottak Czinke ellen és Horváth Istvánt kérték fel magyar nyelvi és irodalmi előadásokra, melyeken Szemere is megjelent Vitkoviccsal.

De nemcsak az elmélet terén igazolta be a nyelvújítás szükségességét, hanem példával is megmutatta, hogy a költészet csak nyer ezzel a megújított nyelvvel, mely zengzetesebb, kifejezőbb és hajlékonyabb, a midőn ugyancsak 1810-ben három szonettet ir: az „Emlékezet“, „Boldog pár“ és „Himfy“ ciműeket, a melyeket Horváth István ad ki Kazinczy három szonettjével ily címmel : „Hat szonett Kazinczytól és Szemerétől“. Magyar szonettet Kazinczy irt először, de a tanítványt, Szemerét elragadtatással üdvözli: „Az emlékezetnél szebb dalt a magyar újabb múzsa még senkinek se sugalt“. Ezek a szonettek Szemere poétái nevét az egész országban híressé tették s e kis dalokról egész irodalom keletkezett, mindenki az üdvözlés elragadtatásával irva róluk. Helmeczy szerint „Petrarca nem zeng oly édesdeden, nem lángol oly hévvel“, Kölcsey „mennyei poétá“-nak nevezi barátját s szonettjeit „isteni hevülettel“ Írottaknak. „Valóban — mint Kelemen B. megjegyzi — e szonettekben fényes diadalát ülte a megújított magyar