Állami gimnázium, Eger, 1905
8 tényezőből mathematikai pontossággal a cselekedetet. Ha a jellem a születéskor egészen adva volna, akkor neveléstan, de criminal- lélektan sem volna, mert minek volna, amikor a pictus masculus- sal szemben tehetetlen volna? Hogy van, nem utópiából van, de azért, mert a nevelőnek erős a hite abban, hogy a gyermek lelki készsége, ha sejteti is velünk a majd fejlődő férfi jellemét, még nem domborodott ki annyira, hogy a nevelő hatásának ellenszegülne. íme a másik sarki veszedelem, a másik paedagogiai kogc. Nem lehet tisztünk, hogy tüzetesen áttekintsük azokat az elméleteket, melyeket Dunkmann, Müffelmann, Schleiermacher, Herbart, Lotze, Fischer Kuno, Renan és Häckel állítottak fel az akarat szabadságáról, mikor a vélemények forgatagából szinte lehetetlen biztos révbe jutnunk. A modern lélektani kutatások sokkal inkább felkeltik érdeklődésünket. A lélektani jelenségeknek szigorú physio- logiai alapon történő vizsgálata kiáltó ellentétben van a régi iránynak ködös metaphysikai magyarázataival. Két nagy képviselője: Wundt és Höffding. Wundt azon az úton halad, melyen Fechner és Weber indúltak. Ez az irány, melynek a psychofizikai laboratóriumokban s a néplélektan terén végzett kutatások szolgáltatták az anyagot, ránk nézve két szempontból fontos. Először, hogy a lelki jelenségeket nem önállósítja, másodszor, hogy az akarati mozzanatoknak tulajdonítja a centrális fontosságot. Wundt hangoztatja, hogy még a vegetativ tevékenység alapja is az 'ösztönműködés, s hogy a lélek nem substantia, hanem actus, Vorgang, folyamat. Paulsen*) szellemesen emeli ki, hogy Wundtnak ez az elmélete Aristoteles entelecheiaját, a scholastikus bölcselet actus purusát juttatja eszünkbe, de mi hozzátehetjük, hogy erős szálakkal fűződik a Schopenhaueréhez. Csak egyben tér el tőle. Schopenhauer mereven ragaszkodik a jellem stabilismusához, mikor ridegen hangoztatja annak változhatatlanságát. Wundt nem így jár el, mert nem is teheti ezt az a psychologus, ki a lelki és physiologiai jelenségek között keresi a párhuzamot, s a ki a modern természettudomány evolutiós elméletét követve, nemcsak az akaratnak, de magának a jellemnek a determinismusát is hirdeti, hiszi, mondom, hogy a jellem fejlődik, sőt módosúlhat is. Nem kerülhetjük ki a nagy dán psychologusnak, Höffding H a r a 1 d-nak **) a fejtegetéseit sem. Höffding fejlődésében fontos, *) Einleitung zur Philosophie, 389. oldal. **) Esquisse d’ une Psychologie fondée sur 1’ experience. Trad. Poithe- vin édition Alcan.
