Állami gimnázium, Eger, 1905
— 16 — eredmények belátása, bizonyára egyike a legkényesebb statisztikai feladatoknak, melylyel nem is olyan régen birkózott meg Liesse „La statistique, ses difficultés, ses procédés, ses résultats“ (1905) című tanulmányában. Bizonyára szükséges volt az áttekintés, ha azt a vonatkozást akarjuk megérteni, mely a statisztika és az akarat problémája között van. Ha a statisztika legeszményibb célja bizonyos okok fürkészése s így az akarat kérdésének a boncolgatása is, önkéntelenül feltolul a kérdés, akadt-e tudós, ki megközelítette ezt az eszményt ? Szinte megcáfolhatatlanúl támad a válasz, egy név csupán, mely kis nemzetének nagy dicsőséget szerzett. Q u e t e- 1 e t, ki fiatal korában művészi hajlamokat árul el, majd mathema- tikával s természettudományokkal foglalkozik, Belgium klimatológiai viszonyait kutatgatja, a statisztikához fordul, melyben a legszigorúbb induktív módszert alkalmazta. Az a műve, melyet a mathematika történetéről írt, nagy feltűnést keltett, de bizonyára nem versenyezhet azzal a munkájával, mely halhatatlanná tette. 1835-ben adta ki „Physique sociale on Essay sur le développement des facultés de 1’ homme“ című tanulmányát. Arra az eredményre jut, hogy cselekedeteinket erkölcsi törvények határozzák meg. így fejtegeti az akarat kérdését annak a tudománynak a szempontjából, melyet Keleti Károly „bölcsészeti statisztikádnak szeretne nevezni. Oettingen, kinek Quetelet a mestere, azt igyekszik megértetni velünk, hogy nem zárja ki az akarat szabadságát az a tény, hogy Quetelet az egyes társadalmi jelenségeknek determináló fontosságot tulajdonított. Úgy hiszi, hogy az okok a társadalmi viszonyokban vannak és azzal nem vetett számot, hogy Quetelet megdönthetetlen biztosságra törekszik, azért alkalmazza a mathematikai módszert. Mikor az egyes jelenségek okait kutatja, különösen azt emeli ki, hogy az okozat arányos az okkal. Úgy hiszi, hogy ezek az okok a társadalmi viszonyokban vannak, de azt nem veszi tekintetbe, hogy ezeknek a viszonyoknak a tarka tömkelegén áttekintenünk csaknem lehetetlen. Korényi-Scheck Vince, mikor Quetelet rendszerét fejtegeti, két hibájára utal: egyik subjectivitása, mely a rideg számokból is kitűnik, a másik a történelem mellőzése, mikor csak a jelen viszonyokat mérlegeli. Quetelet elmélete ma sok tekintetben módo- dosult, a statisztika nem egy pontban tér el attól a csapástól, melyet megjelölt, de tagadhatatlan, hogy azt a bölcselmi szellemet, melynek Süssmilch és Guerry műveiben csupán a sejtelmét találjuk, ebben a tudományban ő inaugurálja.
