Állami gimnázium, Eger, 1903
— 55 — összeolvasztó legbölcsebb intéző-hatalom megismertetése képezik azt a legfőbb és legnemesebb célt, amelyre a természettudománynak törekednie kell, hogy az emberi lélek művelésében áldásos munkát végezzen. Ezt a célt kell szolgálnia annak is, akinek kezére a nemzet ifjúsága lelkének ezen irányú művelése bízatott: a természetrajz tanárnak. A természetet kell tehát felkeresnünk és annak hamisítatlan alkotásait, tárgyait, jelenségeit ott az Isten szabad ege alatt bemutatnunk, mert azoknak igazi jelentőségét csak is ott tudjuk tanítványainkkal megértetni. Átérezve e feladat nagy jelentőségét és meggyőződve annak áldásos következményei felől, úgy magam, mint iskolánk igentisztelt és nagytudományú idősb természetrajztanára, valahányszor alkalom kínálkozott és úgy magunk, mint ifjúságunk nagy elfoglaltsága közepette jutott időnk : kirándultunk városunk környékére egy- egy osztállyal, hogy a tanterem puszta négy fala között hirdetett igéink megtestesülését, a szertáraink élettelen tárgyainak megele- venedését s a könyv holt betűi közt láthatatlan életet a természet fenséges templomában mutassuk be tanítványainknak. Eme kirándulások voltak a következők: 1. 1904. április 25-én az la) és Ib) osztályokkal az Eged hegyre; 2. április 28-án az V. osztállyal ugyanoda; 3. május 16-án a II. osztállyal Felnémet község erdejébe; 4. junius 3-án a IV. osztállyal a Tiba-völgyön át az Egedre; 5. junius 6-án az la) osztállyal a Tiba-völgybe. Ezen kirándulásoknak részben növény- és állattani, részben geológiai és fizikai földrajzi ismeretek szerzése, illetőleg kiegészítése volt a céljuk. E tekintetben városunk környékén a 3—4 km. távolságra fekvő Eged hegy a legalkalmasabb terület. Különösen a tavaszi és nyári növények ott találhatók legszebb és legnagyobb változatosságban. Az Adonisok, az Anemonék, a Helleborusok, Ochisokkülönböző fajtái, az Orobusok, Violák, Gentiánák, Campa- nulák, Irisek, Melampyrumok stb. szebbnél szebb változatokban tarkítják és díszítik a geológiai szempontból is igen érdekes hegy oldalát. A tudnivágyó gyermek kérdéseire alig győz az ember feleletet adni s a gyűjtés nemes szenvedélyétől hevülő arccal szakítják le és ássák ki ismeretük új meg új tárgyát a kis botanikusok, hogy a magukkal hozott papírcsomó közé helyezve épségben vihessék