Állami gimnázium, Eger, 1903
14 nál s a szükséges megtorlást oly módon alkalmazzák, hogy az ne legyen az őszinteség rovására. A gyermek a szülők iránt való tisztelet-, ragaszkodás- és viszontszeretetből, ne pedig félelemből engedelmeskedjék, mert a félelem a gyermeket előbb-utóbb hazugsághoz vagy színleléshez vezeti. Ez pedig minden rossznak kútforrása, mert tapasztalatból tudják, hogy olyan gyermeket, ki szülőihez nem őszinte; az iskola sem téríthet jó irányba. Tagadhatatlan, hogy a szülői nevelésnél legmagasztosabb szerepe az anyának van, mert az anyai szeretet a legédesebb s legtisztább, ez oltja be a gyermek szívébe a jónak, szépnek és igaznak magvait. Az anya elvetette mag a gyermek lelkében a legmélyebb gyökeret veri s gyümölcsözik haláláig, leg/en az jó vagy rossz. Nemkülönben fontos szerep jut az atyának is a nevelésnél. Neki kell nemcsak szeretetével, hanem tekintélyével és határozott, komoly fellépésével megadni az irányt s a jó megismerésére tanítani gyermekét, hogy ne a szolgai félelem, hanem tisztelet és a megismert jó iránti szeretet legyen engedelmességének forrása és alapja. Általában a szülők nevelői szerepének betöltésénél legyen az atya a józan ész és tekintély, az anya pedig a jóság és szeretet képviselője. Az egyik hasson az értelemre, a másik pedig ápolja a szív érzelmeit. Nemes szív és meleg érzelmek serkentenek a közösség érdekében való munkálkodásra s ez az oka, hogy az anyának oly magasztos szerepe van a nevelésnél. De máskülönben is az atya élethivatásának betöltéséből folyó kötelességek teljesítése miatt elsősorban az anya van hivatva a gyermek házi nevelésével foglalkozni. Ez köti az anyát családjához, melyben minden körülmények között fel kell találnia boldogságát s fel is fogja találni, ha otthonában gyermekeiért él és hal. Mint láttuk, a szülői fegyelmezést szeretetre kell alapítani, azonban biztos sikert csak úgy érhetnek el, ha gyermekük’viszont- szeretetét meg tudják nyerni. Csirájában minden gyermeknél meg van a szülők iránti szeretet, de az iskola célját szolgáló fokra csak úgy emelhető, ha a szülők gyermekeikkel teljes odaadással foglalkoznak, vagyis, ha nem restéinek velük együtt örvendeni és nekik oly örömöket szerezni, melyeket kiérdemeltek. Vegyék azonban tekintetbe, hogy sohasem az örömök sokasága, hanem azok minősége az, ami a gyermeki szívet a szülőhöz fűzi, hogy a legjelentéktelenebbnek látszó dologgal is szerezhetnek gyermeküknek örömet, ha pedig még elismerésük nyilvánítását is már jutalomnak tekinti, biztosak lehetnek afelől, hogy gyermekük készséggel és így
