Állami gimnázium, Eger, 1899

— 18

bevallani a lovagok előtt, hogy Ágnes, kiről azt mondják hogy szeretője, már törvényes neje. Újra fellendül a rajz, mikor nejéért kész az országot felforgatni, de már a követek fellépésekor ismét ingadozni kezd s önkéntelenül kiált fel az alkudozások közben : „Bár sohsem lettem volna Augsburgban.“ Vagyis bánja, hogy megismerkedett Ágnessel. Ez már igen sokat ront jellemén s ettől kezdve folytonosan sülyed. A befejezésnél már majdnem nevetségessé válik. Mikor bosszút lihegve áll Ágnes holtteste felett, s körülveszik, békítgetik s lassanként engedni kezd, s utoljára csak azt kéri, hogy legalább a gyilkosokon állhasson bosszút, de erről is leakarják beszélni: „Mi lesz akkor az én kárpótlásom?“ kiált fel elkeseredve. A haza! válaszolják neki. Szinte hallani véljük erre gunykaczaját, de nem, ő megjuhászodva távozik, jámbor módra belenyugszik a történtekbe.

Ágnes alakja sok tekintetben kitűnő. Egyszerű, nemes gondolkozásé polgárleány, de néha olyan tirádákra ragadtatja magát, melyeken erősen érzik a Rousseau-íz. Általában véve azonban igyekszik a polgárlány színvonalán maradni. De túlzott az a merész hang, melyen bíráival beszél s Götzre emlékeztet, mikor őt szintén törvény elé állítják. Midőn a vesztőhelyre viszik, újra előttünk áll a gyenge nő, sír, jajveszékel s a népet hívja segítségül. Mindenesetre legvonzóbb alakja a drámának, s legjobb mindazon alakok között, melyeket Törring alkotott.

A fejedelem jelleme már nagyon is következetlen. Eleinte lázítóan kegyetlen, önző, kit gőgjében végtelenül sért fia magaviseleté, de az apai szeretetnek semmi nyoma nála. A 3. felvonásbeli nagy változással azonban ő is megváltozik, emberibb alakot ölt. Már sajnálja, hogy ennyire fejlődött a dolog s a követeknek azt ajánlja, hogy mindent próbáljanak meg, mielőtt erőszakhoz nyúlnának. Az utolsó jelenetben pedig úgy tűnik fel mint szerető atya, ki maga sajnálja legjobban, hogy fiának ily végtelen fájdalmat okoztak.' Különben az ő átalakulása párhuzamos a cselekménj^ félre terelésével. Fontosság tekintetében a többi alaítok között első helyen áll a háznagy, Törring eredeti alkotása, kit az utolsó részben teljesen előtérbe helyez az író. ü veszi át a cselekmény bonyolítását, ő a törvényszék elnöke, gonosz ember, ki a saját sérelmét Ágnesen bosszulja meg, a mennyiben döntő szavazatával halálra ítélteti.

Megemlítendő még, Tuchsenhauser, a kanczellár, a