Állami gimnázium, Eger, 1899
19 háznagy ellenlábasa. Ügyes diplomata s a mellett jellemes, jóravaló ember. A többi alakok jelentéktelenek. A mi a drámai egységet illeti, a mű az említett ellenmondás után természetesen nem lehet egységes; a cselekmény vezetésében is változás van, a mennyiben a dráma utolsó felében a háznagy áll az események élére. A mű technikáját illetőleg, itt már nagy haladást constatálhatunk az előbbi darabhoz képest. A színváltozás nem oly kaleidoskopszerű, de még mindig elég gyors s vannak igen rövid jelenetek. A stílus és nyelv még szintén a Sturm és Drang stílusa és nyelve, de tisztúltabb alakban s egy-két helyen a költői szépségnek Tör- ringnél nem várt fokát éri el. Kaspar der Thorringer még telve van gondolat- és felkiáltójelekkel, kihagyásokkal, képei durvák, közönségek s a da- gályos szónoki elem túlnyomó benne. Itt már a nyelv bensőbb, egyszerűbb, de még mindig a Sturm és Drang rhyth- mikus prózája, mérsékelt alakban; most már nem pazarolja annyira a gondolat- és felkiáltó jeleket. Gyakran egész népies s képei természethüek. Előbb a Sturm és Drang tendencziáiról beszéltünk, melyek különösen a mű első részét hatják át, lássuk már most azokat. Annál is inkább meg kell velük ismerkednünk, mert a lovagdrámát, mint a Sturm és Drang egyik hajtását, állandóan jellemezni fogják. Olyan jelszavak ezek, melyeket e kor irodalmi termékeinek tanulmányozásánál nem kerülhetünk ki. Alig olvasunk egy pár sort Ágnes Bernauerinn-ból, már halljuk az ember és a szív jogainak hangoztatását. íme Rousseau két nagy jelszava, szemben a „felvilágosodás“ embereivel, kik csak az ész jogáról akartak tudni. — Albert így szól Ágneshez az I. felv. 2\ jelenetében : „Érhet-e az ember többet, mint a mennyit szive ér? és a mi sziveink, Ágnes, nem egyformák-e? vagy a tiéd talán halkabban dobog mint az enyém?“ Vagy később: „Albert: .... én inkább ember vagyok mint fejedelem.“ „Ágnes: Én is ember vagyok! te is az vagy Albert ! Én nem tehetek róla, hogy fejedelemnek születtél.“ Ebben a korban az emberek első sorban emberele akarnak lenni s a szív a főtörvényhozó rájuk nézve. Természetes reac2*
