Állami gimnázium, Eger, 1899

11 májának egyedüli kiválóbb alakját, mert a többi színtelen árnykép. Törring nem látja, hogy mily phaenomenalis tragikus jellem­mel van itt dolga, neki nincs érzéke a tragikai összeütközés iránt. Valószínűleg nem mer eltérni a hagyománytól, melyből drámáját alakította, vagy pedig első sorban a haza érdekét tekinti, melynek győzedelmeskedni kell minden indulat felett. Ha folytatná a harczot úgy hazájának ártana vele, tehát inkább lemond. Igen, csakhogy nem veszi észre, hogy itt nem abstraetiokkal van dolga, nem bábokat rángat sodronyon, ha­nem felzaklatott emberi indulatokkal, szenvedélyekkel kell szá­molnia, melyek mint a rohanó ár söpörnek el mindent maguk előtt s nincs az a hatalom, mely őket feltartóztathatná. Az a Thorringer, a kit eddig ismertünk nem mondhat le. O romlott környezetben él, magasan kiválik a többi közül, neki addig kell küzdenie, mig el nem bukik, mert ő azzal a környezettel nem békülhet ki. Törring, a ki a mint leveleiből meggyőződhe­tünk, fanatikus híve az államnak, s maga rideg, józan államférfin, azt hiszi, hogy az állam érdekéért minden indulatot, minden szenvedélyt sutba lehet dobni. Neki psychologiáról fogalma sincs. A többi alakjai, a mint már említettük, halavány, szét­folyó személyesitések. Neje Margit minden pillanatban változik. Majd érzelgős, majd pedig valóságos antik hősnő, a mint a vár vé­delmét vezeti. Henrik herczeg alakja is igen gyenge. Eleinte úgy tünteti fel, mint gyenge jellemű férfit, kit gonosz taná­csosai kényük-kedvük szerint vezetnek s különben ő maga is hajlandó a gonoszra, de a darab végén egyszerre megjavul. A tanácsosok a lehető leggonoszabb emberek, szinte carricaturái a gonosznak. A többi alakok nem érdemelnek szót. Azaz, hogy hátra van még a szellem. Ebből csak azt látjuk, hogy Törring olvasta Shakespeare Julius Caesar-ját, a mint hogy a Sturm és Drang korszakban rajongtak Shakespeare-ért. Egy parallel helyet ide iktatunk. Jul. Caes. IV. f. 3. j. Brutus: Well; Thenn 1 shall see thee again. Ghost: Ay, at Philippi (Ghost vanishes). Törringnél a IV. felvonásban a beszélgetés végén: Geist: . . . Auf Wiedersehen zu Stain (Er verschwindet). Csakhogy Shakespearenél psychologice összefügg a szel­lem megjelenése az illető lelkiállapotával. Brutust Caesar meg­gyilkolása óta sötét gondolatok gyötrik, tépelődik s igy majd­nem természetesnek találjuk, hogy ilyen lelkiállapot mellett

Next

/
Thumbnails
Contents