Állami gimnázium, Eger, 1898
88 Balladaszeríí kisebb elbeszélő költemények. Gyöngyei a kurucz irodalomnak ezek. Messze kimagasla- nak társai közűi minden tekintetben; magukon hordják a költő ihletett lelkének bélyegét, mesteri kezének nyomát. E névtelen szerzők akaratlanul is egy ismeretlen műfajt vezetnek be : a balladát, mely irodalmunkban — német hatás alatt s nem egészen eredeti tisztaságában — Kölcseyvel jelentkezik először. A legtöbb tárgya e mozgalmas idők egy -egy vezérlő alakja körűi fűződik s benne szeretetének, imádatának, vagy kielégített boszúvágyának ad kifejezést. Legrégibb közűlök Esztergom megvétele (1706). Maga az ostrom 1706 szeptember 4-én fejeződött be s ekkor foglalták el a kuruczok nagy diadallal a várost. Nyomban az ostrom után keletkezhetett, mire a szerző szavai is rávallanak: Mikor Esztergomban örömet lőttének ; Ez versek kevésség azután költenek. A kurucz tábornak mesteri vonással festett képe alkotja a bevezetést. Magas dombon áll Rákóczi sátora a Garam és Duna összefolyása közt levő sikon; maga „persia szőnyegen“ pihen alatta. Vitézei hordák süveggel e magaslatot, hogy Urunknak sátora magas helyen legyen : Szép tábora fölött végig tokénthessen ! Aranyos zászlója lobogjon magasra, Messzéről mindenki mindgyárst megláthassa. A kurucz önérzet és büszkeség tőr elő e fényükből, hogy fejedelmük örömmel szemlélhesse hős csapatait; de kicsillan a vezérük iránti szeretet és gyöngédség is, mivel őt mindenek fölé akarják emelni. Aztán drámai gyorsasággal Rákóczi alakját állítja előtérbe. Kardjával rámutat Esztergomra, a várfokán lobogó idegen zászlóra, s erős fogadást tesz, hogy Mire a fényes nap háromszor felsütne, már övéi lengenek azok helyén. Megszólaltatja ágyúit; azok bőgve dörögnek s megremegtetik a kemény falakat. Megadásra híja fel az őrséget, de az tagadó választ ad. E miatt fölötte nyug3
