Állami gimnázium, Eger, 1898
34 talankodík; s a harmadik éjszakán összegyűjti seregét, rohamot intéz és a várat kézrekeriti. Éjfél után már, mikor Hasad az szép hajnal, piros az hegyoldal, Esztergom várában Rákóczi felnyargal. Esztergom utczáin szikrát hány patkója, Esztergom bástyáin lobog az zászlója .... Rohanó sietéssel fejlődő cselekvénye, beleszőtt párbeszédeinek gyors, csattanó és jellemző volta igazi balladává avatják. Négy ütemű, páros rímű verssorai pedig kellemes csengéssel hullámzanak. Érdekes megemliteni, hogy az a domb, melyről az ének azt mondja: Süveggel hordották, a dombot úgy rakták, Rákóczi patyolat-sátorát rávonták — meg van a párkányi mezőn s ma is él róla e rege. Kerekes Izsák (1706) ó-székely ballada, mely Erdélyben, a székely nép ajkán máig fennmaradt. Kerekes Izsák szomorú sorsát énekli. A szebeni ráczok Moha felé indulnak, hol Kerekes Péter lakik feleségével, felnőtt fiával és szép menyével. Az napon, melyen a ráczok kö- zelgének, Kerekes Izsák megittasodott s ittasan a lovak jászlába feküdt. A tornáczba kilépő apa, mint a határra pillant, nagy fekete sereget lát hullámzani a mezőkön. Nem tudja miféle szerzet. Kurucz-e, vagy labancz ? Megijed és fiához siet, hogy fölkeltse. Megfordúl ugyan, de alszik tovább. Édes anyja is kétségbeesve rázza, hanem a fiú csak nem ébred. Majd gyönyörű mátkája szalad a jászolhoz s édes, szép szavakkal köl- tögeti: Kelj fel szivem, kelj fel ; itt van az ellenség ! Nem tudjuk miféle, kurucz-e vagy labancz ? De mégis gondoljuk ; a szebeni ráczok. Erre aztán „felugrók jó Kerekes Izsák“, kihozta lovát, kardját felcsatolta s vágtatva rohant szép barna lován az ellenségre, csak ennyit kiáltva vissza: Kiontatom vérem apámért, anyámért, Megöletem magam szép gyűrűs mátkámért Meghalok én még ma magyar nemzetemért!
