Állami gimnázium, Eger, 1898
A kurucz eszmék utolsó föllobbanása az 1734-iki alföldi néplázadás. A mozgalom főoka az volt, hogy a bécsi udvar a Körös és Maros vidékén lakó szerbek közt erőszakos vallási térítést kísérelt meg. De a szerbek rendületlenül ragaszkodtak régi hitükhöz s nem akartak engedni semmi nyomásnak. Miután pedig a térítési munkálatok tovább folytak s kényszerítették vallásváltoztatásra: Szegedinecz Péter (népies nevén Péró), a marosmelléki határőrök parancsnoka vezérlete alatt fegyvert ragadtak. A lázadásba belevonták a környék magyar parasztjait is, azzal ámítván őket, hogy Rákóczi megbízásából történik a fölkelés s a vezető emberek — Thököly Rankó, Vértesi János szent- andrási bíró — magukat a már elhunyt Rákóczi kapitányainak nevezték. Május elején megtámadták Gyulát és Aradot, de az aradi várparancsnok szétverte őket s a lázadás fejeit Budára vitette, hol 1735. ápril 4-én kerékbe törettek. E lázadás történetét Írja le Péró veszedelme. Mindjárt kezdetben szidalommal illeti az ének Pérót. Őt tartja az egész veszedelem okának s ezért átkot szór fejére. Szavára és hamis levelei alapján álltak melléje Békés vármegye ifjai. De mikor kenyértörésre került a dolog, a ráczok cserbehagyták, sőt ellenük támadtak, Pérót pedig hiába keresték ; féltében a kertekben bujkált. Hanem őt is utolérte sorsa, mert a Budára hajtott és rabságra vetett százhatvankilencz magyar mind azt vallja, hogy Péró volt az oka minden gonoszságnak; Megáradott habja minden kapzsiságnak ! Erre aztán megragadják a hóhérok, kénköves ruhával vonják he testét s forró szurkot csepegtetnek rá, körmeit levágják s Az olajos mécset az fején meggyujtják. Mielőtt azonban meghalna, elbúcsúzik fiától és lányától. Az énekszerző Tolcody Márton, Magyar kuruczoknak oberst-kapitánya. Egy kategóriába tartozik költői tekintetben Dálnoki Veres krónikájával. Ugyanaz a görgeteges, kínosan haladó nyelv, az az ijesztően döczögő rímelés jellemzi ezt is. Mint történeti forrás — noha adatait kritikával kell fogadni — némi fontossággal bír. . — 32 —