Állami gimnázium, Eger, 1898

31

vongalását, küzdelmei sikertelenségét és a népnek — megunva a hosszas kínlódást — béke után való áhitozását, végűi a szatmári béke megkötését. Leírja továbbá masirozása és buj- dosása szenvedéseit, éhséggel és hideggel való küzdelmeit, „hozzá foglalván ez munkához 1716., 1717., 1718., 1719., 1720., Anno 1721., 1722. esztendőben lőtt és megtörtént dolgoknak némely részejit.“

Gálfalván (Maros-Torda m.) íródott 1722-ben. Először Thaly Kálmán adta ki teljesen és ismertette „Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez" ez. korszakos fontosságú gyűjteményében. Történeti értéknél egyebet nem tulajdonit neki. Én sem. Mint az aranyozott úri hintó döczög árkos, köves, sáros úton, úgy jutnak e dicső hőstettek járatlan, töretlen ösvényen az unokák szivéhez. Tehát nem a költő lángelméjének fényes világításában, hanem az egyszerű katona műveletlen, eszének árnyékában.

Yerselése is száraz, élvezhetetlen. A dedikáczió és második rész egy rímű ormótlan alexandrinokban botorkál, az első rész strófái pedig öt — négy páros rímű és egy rímte- len — sorból állanak.

ízleltetőül mindkettőből egy-egy versszak :

Jaj, fülem csendűle, az kin megijedék ;

Uj hirt hozó postánk azonban érkezék,

Melyen én szivemben ugyan megdöbbönék,

Mert egy stafehétát az kezében láték.

Vagy:

Magyarország, Erdély, hallj új hirt —

Kit régtől fogván német birt ;

Ideje, hogy már felserkenj,

Puskát, szablyát rozsdától fenj,

Dobszóra ülj lóra.

E mutatványok azonban a legjavából valók.

Meg kell említenem még azt, hogy nyelvén nagyon érzik az aranyos—marosszéki dialektus (nihány, külemb-külemb, nőj- jen, kardat stb.).

Ha nem is tudott Dálnoki Veres Gerzson maradandó becsű munkát alkotni, még sem tűnhet el neve nyomtalanul. Hazafi- sága, nemzete jóléte iránt tanúsított önzetlen lelkesedése és az igyekezet, mellyel a dicső napok emlékét megörökíteni igyekezett : az utókor háláját nyeri jutalmul.