Állami gimnázium, Eger, 1898

30

s kit bizalmas közlések följegyzésére szokott használni s mint ilyen a haditanács ülésén is részt vett, vagy pedig a vezérek egyike rejtőzik a névtelenség köpenyében. Hiszen félig-meddig igazolják föltevésemet a szerző szavai is:

Linczből hogy érkezék jó Sebestyén uram,

Generálisomnak mit hozott, hallottam ;

Tábor eleibe hogy adta ott voltam,

Kihez ki mit szólott, im rendben fölirtam.

A gyűlés után kevés idő múlva kellett készülnie; tehát okvetlenül 1680 végén vagy 1681. elején. Tartalma, mint forrás igen fontos a történetbüvár előtt, mert a békealkudozások előzményei híven megtalálhatók benne, meg továbbá a kuruezok magatartása és szándéka, mely — az erős németgyűlőlettől izgatva — a liarcz megszakítása ellen irányúi.

Kerek negyvenegy esztendőt kell átugranunk a második krónika keletkezése évéig, 1722-ig. Régen elhallgattak már a kuruez tárogatók, nem szólt többé a harczi kürt, a viaskodó felek békés nyugalomra tértek már, mikor Dálnoki Veres Gerzson tollat ragad, hogy emlékezetből megirja ama vészes nagy idők történetét. Nem literátus ember, nem tanult ő kollégiumokat, akadémiákat. Nem is jutott volna rá ideje, mert a hazának minden fiára szüksége volt. De néha-néha, hol a maga múlat- ságára, hol mások kérésére megpendítette a lantot s irt szöszömön! és tréfás verseket. Ezeknek befejezésekép adja a kuruez világ krónikájái.

Két részre osztja munkáját, melyet a Hallerkői Haller Gábor grófhoz intézett dedikáczió előz meg. Tőle várta kinyo- matását, de hasztalan, mert Haliért ebben megakadályozta a halál.

Az első rész (Prima Pars) az 1704-iki eseményekkel foglalkozik. Rákóczi betörésével, vezérei vitézkedéseivel, a nép fellázadásával, várak visszafoglalásával. Mint jó székely — csupa kegyeletből — hosszasan időz a feketehalmi és holdvilági ütközet elbeszélésénél és szánó hangon siratja elesett testvéreit. Sorra kerülnek Munkács, Szatmár, Kassa, Debreczen, Kálló megszállása; Bercsényi, Ócskái, Forgách, Károlyi vitézkedései; az erdélyi küzdelmek Kolozsvártól Vásárhelyig.

A második rész (Secunda pars) az 1708—11. esztendők eseményeit tárgyalja. A veszendőbe indult magyar ügy végső