Állami gimnázium, Eger, 1898
19 clbeszélteti férjével viselt dolgait. Majd nyugalomra térnek; de rövid vártáivá Venus keresi fel ágyasházukban. Bátorítja Thökölyt, hogy ne féljen, tántorithatlanul törjön kitűzött czélja felé. Nem vehet rajta erőt a Sas hatalma, mert háta mögött vannak szövetségesei, a kik nem engedik, hogy körme közé kerüljön. Aztán már is milyen nagy a dicsősége! Magyarország szereti, uralja, fejedelmévé választotta. Mi lesz még ezután, nehány esztendő múlva? Megjósolja, hogy fiuk fog születni, de ez zsengekorban meghal. Mindazáltal nemzetségük nem pusztul ki, sőt a kemény törzs számos virágos ágat hajt. Még azzal is biztatja, hogy utódai „felséges“ nevet fognak viselni. Végül egy követség küldését ajánlja a portához, mely arannyal, ezüsttel kedveskedjék a töröknek, nehogy megvonja tőle idő előtt segítségét. Folytatni akará, de Hermes érkezik s ő veszi át a szót. Ajánlja Thökölynek, hogy kössön szövetséget az Oroszlánnal (Velencze) és Liliommal (Francziaország) is, mert a Holdnak sok a változása s egyszer csak egészen megváltozhatik iránta. Venus azonban ezt teljesen fölöslegesnek tartja. Tovább beszélne még a két isten, de a virradat hasadása elűzi őket. Thökölynek gondot okoz az álom s országgyűlést hí össze (Kassára 1683. január 13-ikára), melyen a rendek „Venus javallását“ fogadják el s kimondják, hogy menjen küldöttség a portára, mely az eddigi szövetségi viszonyt a Hold-dal még szorosabbá tegye. A ,.rongyolt Haza“ személye aztán a fejedelem és feje- delemné elé borúi s háláját fejezi ki előttük feláldozó fáradozásaikért; kéri, hogy ne hagyják el jövőre se, mert csak Kettőtöknek egyes fáradozásával — Lehessek még egyszer felderült orczával! Rövidre fogva, ez a Thököly- eposz meséjeSzerzője kilétét határozottan nem tudjuk, nincs rá biztos adatunk s igy csak gyanú alapján következtetjük, hogy nem lehet más, mint Gyöngyösi István. Az allegorizáló hajlam, a mithologiai alakok minduntalan szerepeltetése, a szerelem lyrai áradozása, a leírások festői, plasztikus volta, mind. mind Gyöngyösi kezére vallanak. Aztán olyan mesterien kezelni a nyelvet és oly behízelgő csengéssel 2*
