Állami gimnázium, Eger, 1898
20 verselni, miként a Thököly-eposzban, a XlX-ik század elejéig rajta kívül senki se tudott. Fölfedeztetésekor Thaly mindjárt Gyöngyösit véli a szerző álarcza mögött, azonban talált argumentumot e nézet megdöntésére is. Újabb irodalomtörténetíróink már inkább megbarátkoztak e véleménnyel, mindazáltal a gyanú még mindig nem változott valódi hitté. Thaly legerősebb argumentuma Gyöngyösi szerzősége ellen az, hogy azért nem Írhatta ő, mert —- mint Wesselényi Ferencz embere — erős érzésű kormánypárti volt. Igaz. Az is volt, de nem végig. Mert a nemzet küzdelme alkotmányáért, szabadságáért; mindenféle nemzeti mozgalomnak erőszakos, sőt véres elnyomása; a legjobb hazafiaknak különféle czímen való üldöztetése: benne is erős ellenszenvet — mondhatnék — gyűlöletet keltett az udvar hitvány politikájával szemben és ébredő rokonszenvét Thököly és a többi fölkelő iránt, napról-napra jobban megszilárdította. Politikai nézetváltozásának 1681-ben adja először biztos jelét. Azzal tudniillik, hogy az ez évben nádorrá választott Esz- terházy Pálhoz egy ódaszerű költeményt intéz, melyben élénken kiemeli az új nádor hazafias érdemeit s tőle várja e szegény ország békéjének, alkotmányának és jólétének visszaállítását. Minthogy e reménye nem teljesült, az 1695-ben kiadott költemény homlokára e — Eszterházyra nem épen hízelgő — czímet függesztette: Palinódia. A mi pedig visszaéneklést a versben mondottak visszavonását jelenti. Tehát Gyöngyösi a Thököly- eposz írása idejében (1683-ban) nemcsak hogy a függetlenségre törekvőkkel tarthatott, hanem— minden jel arra vall — velük is tartott. Ennélfogva pártállása nem akadályozta, sőt késztette a munka megírására. Költői tekintetben pedig, fény- és árnyoldalaival, félreis- merhetlenül rá van nyomva a gömöri alispán írói egyénisége. A mi Gyöngyösi e művét, mint költői művet illeti, a Murányi Venus és Kemény János emlékezeté-nek jellemzése hajszálig ráillik. Szerkezet tekintetében éppoly gyönge mint amazok; cselekvényeiép ügy szétfoly, ép úgy meg van rakva összhangzavaró lyrai részletekkel, hosszas — gyakran únalmas — leírásokkal, mint más munkái. Örökös isteni beavatkozások, ezeknek bőbeszédű dicséretei néha annyira megakasztják az
