Állami gimnázium, Eger, 1897

..A fénybogár jelenti, hogy virrad,

Halványodik hatástalan tüze.

Isten veled, Hamlet! Eszedbe jussak. (Eltűnik.)

Itt Hamletnek egy rövid monológja következik, mire Horatio és Marcellus is előkerülnek. Midőn a királyfi meges- küdteti barátait, hogy senkinek sem szólnak az éjjel történtekről, a szellem alant háromszor felszólítja őket, hogy esküdjenek meg Hamlet szavaira.

Ez a mesterien megalkotott jelenés a mondottakon kívül még néhány igen tanulságos megfigyelésre szolgáltat alkalmat. Az első az, hogy e visió nem csupán pillanatnyi ijedtséget s ezzel mulékony, olcsó színpadi hatást, hanem valóságos tra- gikai félelmet idéz elő; minden szó megreszketteti idegeinket, ébren tartja felcsigázott phantásiánkat s egy pillanatra sem enged annyi higgadtságot, hogy a színpadon történtek valódisága és lehetősége fölött elmélkedjünk. A költő nagy virtuositással szövi a titokzatosság hálóját, melybe a néző mintegy észrevétlenül sodortatik; hősével együtt a nézővel együtt fogékony - nyá teszi a látomásra s mintegy belehelyezi azon érzések és hangulatok világába, melyek a hős lelkét betöltik. Mintha Shakespeare ismerte volna a napjainkban oly sokat emlegetett s a modern tudományos vizsgálat által sokféleképpen magyarázott suggestiót, elhiteti velünk, hogy ez a tulvilági árny nem valami különös talány vagy tüneményszerü jelenség, hanem természetes következménye mindon beteges lélek (Hamlet) s minden túlizgatott elme (a néző) képzeletének. A másik momentum, melyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk, az, hogy a művelt Hamlet böleselkedő és kétkedő szelleme, a káprázat megszűntével, lázas izgalmának lehűlése után nem hiszi többé, hogy tulvilági szellem volt az, mely apja képében előtte megjelent. A látomást gyöngeségének, melancholiától elhomályosított kedélyének tulajdonítja, fisak akkor hisz vakon a szellemben s követi öntudatlanul, mikor az izgalom láza teljesen megfosztja józanságától, mikor Horatio szavai szerint „a képzelődés bőszültté tészi,“ midőn pedig lelki egyensúlya helyreáll, saját természetéből igyekszik a visiót megmagyarázni. S valóban e csodás, természetfölötti dolognak természetes magyarázata, a királyfinak ábrándokra, képzelődésekre, sejtelmekre és hallucinátiókra könnyen hajló természete, örökösen komor, borús hangulata s beteges izgékonysága.