Állami gimnázium, Eger, 1897
s ..a hiú lándzsaütések vásott gúny neki.“ Sápadt arczán inkább bú, mint harag tükrözik s szemeit merően szegezi a megrémült hősökre; de csak addig látják, mig valaki halkan százat olvas, a hajnali kakas első szavára hirtelen eltűnik. Mind a három katona babonás; egyik a másiknak suggerálja a visiót. Mindhármuknak phantásiáját erősen foglalkoztatja a hős király rejtélyes halála, képe és emléke s tán arra is gondolnak, mily hősiesen tudná megvédeni az agg Hamlet Dániát a nagy haddal berontani készülő norvég Fortinbras ellen, kit életében is diadalmasan levert. A jelenést zord jövő gyászjelének tekintik, a balsors száguldó előfutárának. Horátio bizton hiszi, hogy a nekik oly néma, szótlan szellem Hamiet- hez beszélni fog. Az erőszakosan megölt király bolygó lelke csak az előtt nyilatkozik meg, ki e gyilkosság megbosszulá- sára hivatva van. Fia előtt. Hamlet kételkedve, csodálattal s gyanúval eltelve hallja társainak elbeszélését, de azért könnyen érthető kíváncsiságtól hajtva megígéri nekik, hogy az éjjel ő is ott lesz az őrsön. Rút cselt gyanít s türelmetlenül várja a jelzett időt. Éjfélkor annyira erőt vesz rajta az izgatottság szülte láz, hogy nem is hallja az óra ütését. Az éj sötét, a levegő csípős, kegyetlenül éles. A mély, síri csendet harsonák s üdvlövés zaja szakítja meg. A király fenn a kastélyban dőzsöl, isznak, tánezolnak s a rézkürtök mindegyre újabb tust zenditenek. Hamlet heves szavakban fakad ki a kába lakzi ellen s tán kissé tulhossza- dalmas dictióban fejtegeti az iszákosságról s az emberi természet gyarlóságáról táplált nézeteit. (Ez tagadhatlanul disso- nans hang.) Pathetikus kifakadását mintegy félbeszakítja a hirtelen megjelenő szellem. Horatio figyelmezteti rá: „Ni, uram, jő!" Hadd álljon itt egész terjedelmében a művészi szépségekben oly csodásán gazdag beszéd, melylyel Hamlet apja szellemét megszólítja: ..Oh irgalomnak minden angyali S ti égi szolgák, most őrizzetek ! Légy iidvözült lény, kárhozott manó, Hozd ég fuvalmát vagy pokol lehét, Gonosz legyen bár czélod vagy kegyes, De oly kérdéses alakban jelensz meg, Hogy szólnom kell veled ! Idézlek, Hamlet, Király atyám, fejdelmi dán, felelj ! Ne hagyj tudatlanságban szétrepednem.
