Állami gimnázium, Eger, 1895

egyéneknek, vagy a tömegnek van-e aztán nagyobb befolyása ily körülmények közt a társadalomra, ez nagy kérdés, de a gondolatok, eszmék e hullámzására, s befolyások a fiatalabb nemzedékre el nem vitatható.

Bizonyos, ha az öregebb nemzedék erkölcse lazul, az ifjabb fokozottabb mértékben adja magát az élvezeteknek, az anyagi dolgok hajhászásának. Ezekben még apáin is túltenni iparkodik. A család és a társadalom szelleme egymással vagy karöltve vagy egymás ellen küzdve közreműködnek a fiatalok nevelésén, vagy jó vagy rossz irányban hatással vannak rajok.

E tényezőkön kívül még két intézmény iparkodik az ifjúság nevelését hatalmába keríteni. Mind a kettő összeméri erejét és hatni akar az ifjú nemzedékre. Ezek az egyház és az állam. Az egyház hivő lelkeket, az állam engedelmes polgárokat kíván nevelni. Mind a kettő törekszik az ifjúságot a saját czélja szerint formálni, elismerve annak az elvnek az igazságát, a kié az ifjúság, azé a jövendő.

Mindkét esetben a nevelés formája határozott alakot ölt. Az első esetben állami, a második esetben egyházi nevelő rendszerről lehet szó. Természetesen az egyházak és államok különfélesége szerint a nevelő rendszerek is különfélék. Jellemző példák rá: Plató és Fichte állami nevelő rendszerei és a jezsuiták nevelésének rendje.

Azok közül, a kiknek a nevelésre nagy befolyások van, mindenesetre az állam és az egyház a leghatalmasabbak. Különben a nevelésnek hatalmas tényezői ezenfelül: a természet, család, társas érintkezés, a korszellem eszméinek áramlata, s a társadalom politikai és egyházi szervezete. E sorrendből az is világos, hogy részint rejtett tényezők ezek, öntudata nélkül a ezélnek, részint öntudatos nevelő tényezők. Tervszerű nevelést adnak a család, az egyház, az állam. Az ifjúságot mindegyik a maga alakjára akarja formálni. A család nevelő jogát senki sem fogja kétségbe vonni, de természes jogát az egyház, az állam gyakran igen szűk korlátok közé szorítja. És ez a két hatalom is hányszor versenyre kél egymással!

íme a nevelés fontossága a népek életében! Csoda-e tehát hogy a legjelesebb gondolkodók foglalkoznak e kérdéssel s ethikai, lélektani, sociologiai oldalával. Vájjon megtalálják-e valaha a nevelésnek azt a formáját, a mely Kant szerint az emberiséghez méltó ? Sikerül-e oly nevelő rendszert alkotni, a

— 6 —