Állami gimnázium, Eger, 1895

ban szó nem lehet. Közös öröm, közös üdülés, közös fáradozás bensőbbé teszi a viszonyt a tanító és a tanítvány között s a növendékek közt is. De az erkölcsi nevelés tökéletlen volna, ha az erkölcsi akarat kiképzésére nem fordulnának a vallásos eszmékhez. És itt a közös ifjúsági isteni tiszteletek, az áhítatnak rendes idei igen fontosak. Az erkölcsi jellem kiképzésére a vezetés útján fontos tényezők tehát: az iskolai isteni tiszteletek, iskolai ünnepek, közös séták, utazások, némely iskolai hivatalok a kertben, iskolában, könyvtárban, esetleg szertárakban vagy alsóbb fokú iskolákban, a tanműhelyekben.

De hogy a tanító nagy czélját elérje szükséges, hogy a tanuló maga belátása szerint is törekedjék jellemét erkölcsileg nevelni, fejleszteni. Ez öntudatosság nélkül nincs meg a biztos kezesség, hogy mindaz, a mit a vezetés, a fegyelem épített, azt külső befolyások nem fogják-e tönkretenni. Bizonyos, hogy az erkölcsi alapelvek képződése, a melyek szerint a növendék később el fog járni, csak akkor nyernek szilárd alapot, mikor már önállóan cselekszik, de ez az idő már a nevelés idején túl következik be. A nevelőnek tehát erre az időre csak korlátolt befolyás lehet. Csak az alapot vetheti meg, az irányt adja, az erkölcsi jellem képződése, megszerzése minden ember saját munkája. Mindez azonban nem történik és nem is történhetik egyszerre. A növendék erkölcsi kiképződését a jövőre is biztosítani kell, erre vonatkozólag nagy hatással van az is, ha a nevelő a tanítás idején nem lép fel mint erőszakos parancsoló, hanem mint barátságos segítő. A zord eljárásnak zárkózottság és visszavonulás a következménye a növendék részéről. Ez nem kedvez az erkölcsi jellemfejlődésnek, mert később az életben is könnyen ilyen marad a növendék. Hogy valaki magát megvizsgálja és fegyelmezze, az erre való képesség meg van ugyan minden emberben, de a fok a természetek szerint különböző. Épen azért bajos dolog általános utasításokat adni ebben a tekintetben. A nevelő tapintata lesz itt a legjobb útmutató.

Herbarttal azonban a következőkben foglalhatjuk össze a fegyelmezés tanát: 1) A fegyelem megtartóztasson. A hol a meggondolás hiányzik, hol a könnyelműség lép az erkölcsi akarat helyére, ott kellő korlátok megtartásáról gondoskodni kell. Tudja meg a növendék, hogy bizonyos korlátokon túl nem szabad lépnie. Arra a növendéknek nagyon érzékenynek kell lennie, hogy