Állami gimnázium, Eger, 1895
most nyert, most veszített valamit a tanító becsülésében. 2) A fegyelem határozott legyen s mint ilyen oda fejlessze a növendéket, hogy maga válasszon és ne a nevelő. 3) A fegyelem szabályozzon, azaz a tanító, a mint a tanítvány elkezd gondolkozni, tenni, a tanítványt mindég figyelmeztesse arra, mi helyes és mi helytelen. Ügyeljen a nevelő, hogy minden rossz elhatározást csirájában elnyomjon. Mindez azonban megkívánja a benső érintkezést a tanítvány és a nevelő között. A tanító értse meg, le tudjon ereszkedni a gyermeki lélekhez, ha érzéseit, vágyait megösmeri növendékeinek, s azok ragaszkodni fognak hozzá; így lesz képes őket vezetni, magához lánczolni. 22. A növendékek kormányzása. A kormányzás nem egyéb, mint azoknak a rendszabályoknak az összesége, a melyekkel a gyermekeket cselekedeteikben, magokviseletében úgy fékezzük, hogy a tanítás és a fegyelem zavartalanúl folyhassék. A kormányzás főczélja tehát a külső rend és az illedelmes magaviselet. A kormányzás tehát nem a növendék kedélyére hat, hanem rendet teremt. Itt többféle rendszabályokról lehet szó. Lehetnek már előzőleg minden rendetlenséget elhárító és akadályozó rendszabályok. Megelőzi a rendetlenséget a gyermekek helyes foglalkoztatása. Ha őket úgy foglalkoztatjuk, hogy megvan a kellő változatosság a munka és üdülés között, úgy sok rendetlenséget megelőzünk. Az óvatos előrelátás is sok éretlenséget már csirájában elfojt. A rendetlenség megakadályozására szolgál: 1) a pirongatás, 2) megfenyités és 3) a büntetés. Hogy a nevelés nem nélkülözheti a büntetést, bizonyítja ezt a tapasztalat, de a nevelés története is. Régi időkben a büntetést tekintették a nevelés egyetlen eszközének. A humanitás az újabb időkben oda törekedett, hogy a megszégyeni- tőbb büntetéseket mellőzve, a többieket is csak nagyon takarékosan alkalmazza, mert a folytonos, sokszor nem eléggé megokolt büntetés csak fásultságot idéz elő a gyermeki lélekben. Természetesen a büntetésnek egyéb czélja nem lehet: segítsen nevelni s a növendékeket hibáitól szoktassa le. A növendék lássa be, hogy a büntetést megérdemelte, mert meg- gondolatlanúl saját zabolátlan természetét követte. így magába — 47 —
