Állami gimnázium, Eger, 1895
87 módszer azonban csak egy lehet. Minden tudománynak, művészetnek megvan a maga természetes módszere. Hiszen az ember lelki élete törvények szerint folyik le, a tanításnak tehát az a módja helyes és természetes, a mely az emberi lélek e törvényeihez alkalmazkodik. Természetesen az igazi természetes módszert az találná fel, a ki az emberi lélek minden tüneményét, művelődésének fejlődését fokról-fokra kísérhetné, s minden munkája olyan tisztán állana előtte, mint a gépész előtt a gép részei, a melyeket szabályos munkára tud kényszeríteni. De ki mondhatja ezt el magáról! Pestalozzi és hívei hirdetik, hogy övék a természetes módszer, a melynek ösvényén haladva az ember úgy nevelődik, mint a hogy a gép szabályszerűen elvégzi munkáját. Hiú elbizakodás, a gyakorlat megczáfolja a legfényesebb elméletet. Innen kiindulva sokan minden módszert megvetnek. De azért, mert a természetes módszert nem fedezték fel, az eddigi becses tapasztalatokat megvetni esztelenség volna. A természetes módszer az a czél, a melyre az eddigi tapasztalatok -alapján törekedni kell. Az anyag-kiválasztás alkalmából mindjárt két éles ellentétre akadunk: a formalismus és idealismusra. A formalismus szerint a tanítás anyaga csak eszköz a czél elérésére, a mely nem egyéb, mint az ész képzése. Az Idealismus a kedély képzését és a tanítás anyagát becsüli igen sokra. A tananyag feldolgozásánál is van ilyen ellentét: a didaktikai materialismus és a psychologiai realismus. A materialismus mennél több anyagot iparkodik megtanultatni a növendékkel az iskolában, a realismus annyi tananyagot vesz fel, a mennyit a növendék szellemi ereje a rendes körülmények közt megbír. A didaktikai materialismus a tanító eljárás legalsó foka. A mit egy felnőtt ember részére szükségesnek vélnek, azt beletömni iparkodnak a gyermekbe. Ez volt az eljárás a legújabb korig. A tanító eljárása a tantárgy tulajdonságához és nem a növendék erejéhez, tehetségéhez volt mérve, ezt tekintetbe se vették, mintha nem is léteznék. Ratichius-szal és Comenius-szal kezdődnek azok a törekvések, a melyek a tananyagot tekintettel a növendék szellemére feldolgozva iparkodtak neki átadni. A 18-ik század valóságos százada volt a paedagogiának, egyik főtörekvésök volt a módszer, iparkodtak a helyes útra eljutni, sőt a philantropisták váltig hirdették, hogy olyan módszert
