Állami gimnázium, Eger, 1895

hogy csak olyant kell tanítania, a mit a gyermek felfoghat. Egy művelt nép — és itt csak ilyenről lehet szó — kulturállapota oly bonyolult és sok százados műveltségének megértése annyi előismeretet kíván, mely a gyermek érdeklődését lehetetlenné teszi.

Mi viszen ki tehát ebből az útvesztőből ? Egyszerűen annak a meggondolása, hogy a jelen a múltból fejlődött ki és hogy ki a jövőnek valami maradandóbbat akar teremteni, az a jelenkorból induljon ki, a jelent pedig csak a múltból ösmerhetjük ki. Ez viszen bennünket a jelen bonyolultabb és nehezen megérthető viszonyaiból a múltba. A nevelő-tanításnak anyaga tehát a nemzeti kultúra keletkezésének főbb mozzanatai ösmertetéséből áll és pedig attól kezdve, a mikor jelentékeny lépést tett előre egész a jelenkorig. Ez az úgynevezett kulturhistóriai álláspont, a mely a psychologiai kivánalmakkal is összevág, mert a gyermek felfogásával is egyezik. Egy nemzet se juthat egy lépéssel a kultúra magaslatára. Erre száz meg száz év kitartó serény munkájára van szükség. Lassanként fokról-fokra egyszerűbb állapotból összetettebb viszonyba jutni, alacsonyabb művelődésből magasabbra emelkedni, igy lépünk a tökélesedés útjára, így teszünk fokonként eleget az Isten országa megvalósításának. De a mint a nép alacsonyabb műveltségi állapotból a nagyobbra jut, úgy fejlődik fokozatosan minden ember. A nép fejlődése történelmi haladás, az egyesé az egyéni haladás. Ha tehát a históriai haladás tanításával az egyéni hajlandóságokat szabályozni, kellő módon fegyelmezni tudjuk, az egyes személy haladását a nemzet haladásának fokozatos megismerése táplálni fogja és a sokoldalú érdeklődés fel van költve. Ilyen haladást látunk a legnagyobb szellemek életében. Arany bámulatos ma- gántanúlása, Kölcsey törekvése az ideál felé, Goethe, Milton, Rousseau, Széchenyi stb. egyéni erős küzdelmei e kettős szellemi folyamatot mutatják. Nem hiába montják : a növendéknek a világmüvelődés korszakait magában át kell élnie, lelki élete fejlődéseiben utánoznia kell az egyes nemzedékek haladó útját E kijelentés magja igaz, csak szükebb korlátok közé kell szorítanunk. Világkultúrát tanítani nem kell és nem is szabad. Egész világ nem a mi birtokunk s tehetségünk is parányi lámpa, a mely csak kis kört világíthat meg, de igen is, a nemzeti élet adjon a növendéknek egészséges táplálékot és költse fel sokféle érdeklődését, de azonfelül vessen pillantást más népek történetébe is. a mennyiben művelődésük ezzel