Állami gimnázium, Eger, 1895

van, mely jórészt azzal foglalkozik, milyennek kell lenni a jó tanítónak.

Természetesen, a hol a nevelő személyes példaadása a 'fődolog, a tanitás a második nevelő-eszköz, más tekintet alá esik. A tanulmányok — kivéve — a vallást, a melyet a jellem nevelésben lényeges segítőnek tartanak, a magok önálló czéljok szerint folynak, s abból a tekintetből becsülik meg őket, mily hasznára válnak az életben a növendékeknek. Sokan gondolkoznak úgy, hogy a tanitás az iskolák, a nevelés szülők feladata.

De a tanítás fegyelmezés e külön válását a paedagogiai tudomány nem hagyhatja helyben. A tanítás e szerint nem törődik vele, hogy valaki ez által jobb vagy rosszabb lesz-e, összefüggés a fegyelmezés és tanitás között nincsen. Így aztán minden tehetség kiművolődvén úgy az erkölcstelenség, mint az erkölcsiség szolgálatában állhatna. E szerint a tanításnak értéke fölötte kétségessé válnék. A nevelés és a tanitás ikertestvérek, összeköti őket az erkölcsiség. E kettő együtt adja az embernek az egység bélyegét, ekkor válik vallás-erkölcsi karakterré. Az erkölcs hatja át az ilyen embert; s vezeti minden tettében és gondolkodásában. Ha a nevelés ezt elérte mindent elért.

De ebből az is látszik, hogy a methodologiának két része van, a didaktika (a tanitástan) a hodegetika (a gyermek neveléstana.)

15. $. A tanítástan.

Ennek két része lehet, általános és különös didaktika. Az általános didaktika szól a tanitás czéljáról, a tanitás anyagának kiválasztásáról, elrendezéséről, feldolgozásáról, a különös tanitástan arról tanít, az egyes tantárgyak mily összeköttetésben vannak a tanitás általános czéljával.

1(1. §. A tanítás czélja.

Már Kant mondta, hogy a nevelést a karakter megszilárdításával s a gondolkozásmód képzésével kell megkezdeni. De ha az erkölcsi karakter, az erényre való nevelés a fő, hogy alakulhat a tanítás czélja? Ha igaz, hogy nem a tudás, hanem

— 29 —