Állami gimnázium, Eger, 1895
27 dalúsága, ereje, központosítása. A jóakarat mások boldogulásának előmozdításában és fájdalmaiban való résztvevősében áll. A jogosság eszméje az, hogy a viszálkodás kerülendő. A méltányosság keresi a módot, hogy az emberiség jólléte emelkedjék, baja kevesbbedjék. Ezek az eszmék, összekötve az öntudat egységével, alkotják a jól nevelt ember ideálját. Ha ezek nem elszórtan, különválva, hanem egész lelkét és kedélyét át- hatólag lépnek föl s minden cselekedetet ez alapelvck mozgatják, s ezeknek megfelelőleg él, az az egységes karakterű ember, a kiről az élet minden körülményei közöttt előre megmondhat- juh, hogy hasonló esetekben mindég egyformán fog eljárni. A nevelés főezélja tehát az erkölcsi akarat kiképzése. A nevelés fogalmából tudjuk, hogy ennek állandó hatásúnak kell lennie, az ethikából megtudjuk, hogy milyen szellemi alakot kell öltenie a nevelésnek. A nevelő tehát olyannak nevelje a gyermeket, a mely az ideális embernek megfelel. Az igy nevelt gyermek a társadalomban is erkölcsi czélokért fog küzdeni. De vájjon nem fog-e lépten-nyomon összeütközésbe keveredni az ott uralkodó eszmékkel, hiszen az embereket nem eszményi, hanem anyagi czélok vezetik ? De vájjon hátrány-e az, ha a növendék ily önző áramlatok ellen meggyőződése hevével és tisztaságával harczolni fog? Ha az ily emberek száma napról-napra nem szaporodnék, az emberiség tökéletesedéséről örökre le kellene mondanunk. A ki az uralkodó erkölcsi közérzületet irányadónak venné, nem mindég venne hamisítatlan bort. Ez a közérzület csak átmeneti állapot lehet. Magasabbra törni nevelőnek, növendéknek egyforma kötelessége ! 14. §. Methodologia. Miután a nevelés czélját megtaláltuk, a czél elérésének lehetőségét és megvalósítását kell megbeszélnünk. Bizonyos, hogy az erkölcsi világrendben való hit e nevelés megvalósítását valószínűvé teszi, de másrészről a tudománynak kötelessége ezt lélektani okokkal is bebizonyítani, így a nevelő tevékenysége erősebb sarkantyút, biztonságot nyer. Az emberiség, úgy egyesek javúlása folytonos. Ezt valónak kell vennünk, bár bizonyos, hogy vannak, kik ezt kétségbe vonják. A determinismus tagadja, hogy a növendékeket nevelni, képezni lehet, az indeterminismus a szabad akaratot
