Állami gimnázium, Eger, 1894
7 Mint nevelők valóban mindig a jellemet és ne a tudást tartsuk szem előtt. Nevelési alapigazság, hogy bármily változatos legyen is valakinek a tudománya, ha nem hatol be szellemének szövedékébe, akár a könyvespolczon porladjon. A tudomány, mely nincs életté és életszabálylyá forrva, oly mesz- sze van attól, hogy bölcsesség legyen, hogy gyakran ellensége a bölcsességnek és akadálya az okosságnak. De van a nevelésben egyetemes és nemzeti elem is. Az angolok, mint szigetlakok, ezt minden más nemzetnél jobban magukra erőszakolták. Még ha félretesszük is az eszményi férfiasság minden kérdését, el kell ismernünk, hogy, ha jó polgárt akarunk képezni, először jó embert kell képezni. így gondolkodtak a régi athéniek, igy a rómaiak, beszéltek legyen Cato, Cicero vagy Quintilianus szájával, és így kell gondolkodnia bizonyosan a kereszténynek, mert először az isten országát kell keresnie. Innen van, hogy ha az ifjúság nevelését nem bízzuk egészen a véletlen befolyások- és szokásokra, kénytelenek vagyunk kérdezni: minő a jó ember és hogyan nevelünk jó embert? E kérdésekre a feleletet a nevelés tudománya és művészete tartalmazza. Oly tárgy ez tehát, mely bizonyára mindenki vizsgálódását megérdemli, okvetlenül vizsgálniok kell azonban azoknak, a kik egész életüket a nevelés feladatának akarják szentelni. A nevelés mind egyetemes, mind sajátos nemzeti elemeit főleg a nyelv közvetíti az ifjúsággal. A nyelv kiválóan nemzeti, valamely nemzet belső szellemi szokásainak visszfénye. Más nemzetek életét és a belőlünk hiányzó elemeket is nyelvek segítségével szíjjuk magunkba. Ez kelti fel az önbírálatot és járul hozzá a szellem és jellem egyetemes fejlődéséhez, ellentétben a nemzeti-, községi- és egyénivel. Az ember neveléséről általános értelemben a görögökkel azt mondhatjuk, hogy areté a czélja, az egyén kitűnősége a maga fajában, és a szellem működése ezen kitűnőség elérésére szőfroziiné, ha az önrendszabályozás jelentést adjuk neki. Ez az önrendszabályozás, mely az élet bölcs irányzása, az akarattól függ, mely mint az ember uralkodó jellemvonása, (széles értelemben szólva, mellőzve a metaphysikai kérdéseket) értelmét működésbe hozza és motívumait megválogatja. De ez az értelem és akarat nem működhetik a levegőben; alaki tevékenységük gyakorlására anyagot kell nyújtani nekik, és
