Állami gimnázium, Eger, 1894

— fi —

ban nem lehet kérdés tárgya: neveljék-e vagy sem, hanem csak az, hogy mikép és mire neveljék.

De sem a környezet öntudatlan nevelése, sem az iskola öntudatos nevelése nem független a természeti hajlamoktól és. örökléstől. Sok, igen sok, csaknem kiszámíthatatlanul sok függ a faji ösztönök- és képességektől. A khinai, perzsa, hindu, hellén, római, hritt gyermeket lehetetlen egymással úgy összehasonlítani, a mint a történelemben találjuk, és erről meg nem győződni. A nevelésünket meghatározó faji ösztönök és képességek után nyomban következnek a faj szellemének kifejezése nemzeti vallásában, mint politikai társaságnak többé-kevésbbé öntudatos törekvéseiben, múlt és jelen közéletében, nemzeti tetteiben és világnézetének irodalmi alakjában. Kedvező körülmények között ezek az iskola segítsége nélkül maguk is alkotnak népet és nagy népet; és bármit tehessen az iskola és tanító megállapított terve, a nemzeti élet lesz különféle nyil- vánulásaiban, a minthogy annak is kell lennie, az ifjúság nevelésének uralkodó eleme.

Ezen nevelő benyomásokat legjobban a család közvetíti, és egyetlen állam sem egészséges, melyben nem a családi élet a leghatékonyabb, mivel hozzá legközelebbálló nevelő befolyás. Minthogy azonban az élet nyomása súlyosabb és a társadalmi viszonyok bonyolultabbak lesznek, gondoskodni kell a szülők helyettesítéséről, de nem azért, hogy ennek következtében a házi iskolát helyettesítsük. E tényekre tekintettel mi az iskola hivatása?

Azt mondtam, hogy az egyéni tapasztalatok és a nemzeti élet minden alakja, mint ezen tapasztalatok leghatéko- nyabbja, nevelnek legfőképen, és ebből azt következtetem, hogy a hol iskolák alapíttatnak, ezeknek az a főczéljuk, hogy a nemzet életét és legjobb elemeit, nyelvét, vallását, erkölcsét, művészetét, irodalmát, történelmét, úgyszólván góczpontban egyesítve hassanak a nyilvános tanintézetekbe összesereglett ifjúságra. Ezt azon reményben tesszük, hogy így cselekedve a nevelő tapasztalatok okvetlenül nem önkényesek és bizonytalanok, hanem a jó polgár képzésére határozottan és bölcsen elrendezettek lesznek. E végből az ifjúságnak a nemzet életének, molyhez tartozik, legjavát kell nyújtani. Minden más nyelv, irodalom, történelem csak a nemzeti elemek és nemzeti jellem kitöltését elősegítőnek tekintendő.