Állami gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
47 togatott el hozzánk. Okt. 5. Szathmáry György min. tanácsos úr szerencséltetett Halász F. kir. tanfelügyelő úr kíséretében, majd dr. Gönczi Mór min. fogalmazó úr szemlélte meg az intézetet. Örömmel konstatáljuk, hogy a közönség köréből is az eddiginél nagyobb számmal voltak látogatóink, kiknek szíves figyelmét köszönettel nyugtázzuk. Mint a lefolyt iskolaévre jellemző adatot, legyen szabad ide iktatnom a jan. 21. főigazgatói konferenczián mondott következő szavaimat: Nagyságos főigazgató úr, tisztelt értekezlet! A főigazgatói látogatások évenkint ismétlődő fontos mozzanatok minden középiskola életében: ekkor történik a Követel és Tartozás rovatok pontos összehasonlítása, ekkor nyílik alkalom a személyes érintkezésre. Én vagy, ha szabad magamat ígv kifejeznem, mi ennél többnek tekintjük a főigazgatói látogatásokat, intézetünk valódi ünnepnapjainak, melyeken jól esik a lelkiismeretes munka elismerését hallani, nem különben a jóakaró s szakavatott megjegvzéseket, útbaigazításokat s tanácsokat az egészséges haladás s fejlődés felé, melyeket a legnagyobb köszönettel fogadunk. Az idei főigazgatói látogatás fontos még az intézet kifejlesztésének szempontjából is. Intézetünk most alternativa előtt áll, melv azonban meggyőződésem szerint csak ez lehet: vagv fő reáliskola vagy semmi! Jól eset*' nekünk, hogy "a kir. főigazgató úr a kifejlesztéssel szemben oly nagy érdeklődést tanúsít s meg lehet győződve, hogy ez irányban" úgv én, mint a t. tanári kar minden erőnkből támogatni fogjuk. Az eddigi eredmények oly kedvezőek, hogy a siker biztosítottnak látszik; s ha meglesz a főreáliskola, ez teljesen a főigazgató úr érdeme leend. Fontosak s jótékonyak a főigazgatói látogatások, még pedig nem utolsó sorban, azért is, mert kedvező alkalmat adnak az intézet fejének s minden egyes tagjának arra is, hogy fontosabb dolgokról nyilatkozzék. Ennek szükségét érzem ma én is. A kir. főigazgató úr s a tanári testület minden tagja előtt ismeretes, hogy én nehéz állásomban a magas tanügyi kormány egyenes akaratára maradtam meg; bár erőm s tehetségem gyengeségének tudatában voltam, ezzel szemben meg kellett hajolnom. Időközben újabb nehézségek merültek fel: intézetünk jó hírnevét kifelé kell megóvni, az igazgatói tekintélyt befelé védeni, a kartársi colle- giális összetartást be és kifelé megerősíteni. Ez három főnehézség megoldása megannyi nehéz feladat, de a nehézségektől csak a gyáva szokott visszariadni; én ezeket le akarom s lefogom győzni, ha felsőbb helyről azon támogatásban s erélyben részesülök, melyet meggyőződésem szerint megérdemlek, azon erélvben, melyet önmagámmal szemben is kérek alkalmazni, ha a helyes útról letérnék. — A mit tavalyi Értesítőnk 70. lapján még büszkeséggel hirdettem : a testületi összetartást, arról, mint belső ügyről, jobb
