Állami gimnázium, Eger, 1893

Tartalomjegyzék

38

ellenség támad az országra, kész vérét ontani királyáért és hazájáért.

Mindenhez mindenki nem érthet, de valamire mindenki használható. Ezért kötelességünk, idejében számot vetni önmagunkkal, tisztába jönni az iránt, mihez van tehetségünk és az érett megfontolás után választott pályán becsülettel munkálkodni, hivatásunkat lelkiismeretesen betölteni. — Jókai korán megszerezte az ügyvédi oklevelet, de soha sem gyakorolta az ügyvédségét, mert meggyőződött arról, hogy a gondviselés akarata szerint neki a szépirodalom terén kell nemzetét szolgálnia.

A munka legyen tehát jelszavatok, kedves ifjak. Ha ezen az ünnepen szívetek mélyéből akartok kifejezést adni Jókai iránti mély hódolatotoknak, nem tehetitek méltóbb módon, mint ha megfogadjátok, hogy már itt, az iskolában, de később is, az élet színpadán lelkiismeretesen fogjátok mindig kötelességteket teljesíteni. Meg lehettek győződve, hogy- koszorús Írónk minden dicsőségénél többre tartaná, ha biztos lehetne arról, hogy hosszú irodalmi működésével sikerült neki, a magvar ifjúság szívében lángra gyújtani a minden szépért, jóért, magasztosért való lelkesedést, — hogy sikerűit neki, dicső példájával, a becsületes munka útjára vonzani azokat, kikben hazánk jövőjének oszlopait szeretjük látni.

E napokban az egész nemzet hő fohászai emelkednek fel Istenhez, áldást esdve annak lejére, ki áldásos munkálkodásával mindnyájunk tiszteteletét és szeretetét oly bőven kiérdemelte. S ha mi is akarunk szívünk mélyéből valami igen jó dolgot kívánni az ünnepeltnek, — neki, kinek életeleme a munka: - nem kívánhatunk mást, mint még nagyon sok munkát, és a munkához áldást, sikert és még sok évekig tartó munkaerőt!

Lelkes taps s éljen jutalmazta e minden ízében kitűnő beszédet*), melynek lecsillapúltával rövid, pillanatnyi szünet után az igazgató meleg szavakban emlékezett meg a Jókai-kép művészi megalkotójáról s lelkes adományozójáról, Bajzáth Lajos intézeti rajztanárról és saját elismerő köszönetének kíséretében s a közönség éljenei között adta át neki a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából a kir. tankerületi főigazgató által zárt borítékban küldött köszönőiratot.

*) Bergmann tanár volt a 'Jórzskaszinó által rendezett ünnepély ünnepi szónoka is. Az ott mondott beszédet (egész terjedelmében megjelent a H. H. jan. 10. sz.-ban), mely tartalmilag s főbb vonásaiban a fent közölttel rokon, az Egyetértés jan. 8. sz. igy méltatja:

»Szónok mélyen átgondolt s remekül szerkesztett beszédben méltatta Jókait mint költőt és regényírót, kiemelve gyönyörű nyelvét, vonzó előadását, páratlanul ragyogó, kifogyhatatlan fantáziáját, párhuzamba hozva az ő nemes, magasztos idealizmusának jótékony hatását, a modern irodalmi realizmus sivárságával. Áz előadást a közönség mindvégig feszült figyelemmel hallgatta s a szónokot gyakori tetszés-nyilatkozatokkal jutalmazta«.