Állami gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
37 sőt sok szépre, jóra el is tudja magát határozni, •— és az elhatározás megvalósítása, a tett, mégis elmarad. Hiányzik a munka- kedv. Munkakedvre pedig minden embernek, kivált a mai világban, igen nagy szüksége van. Nem hiába élünk a gőz és a villamosság korában, — minden gyorsan, rohamosan fejlődik, és a mit a régi világban csak évszázadok birtak megérlelni, az korunkban gyakran már évtizedekben megvalósúl. A ki mainapság kedvetlenül, kellő komolyság és erős elhatározás nélkül fog a munkához, vagy épen tétlenül szemléli a világ folyását, az — Vörösmarty szavaival — »vagy elmarad, vagy eltiporta tik.« Koszorús költőnk e részben is tanítómesterünk lehet. Kevés ember dolgozott és dolgozik annyit, mint ő. Ha tekintetbe veszszük, hogy nemzeti és társadalmi életünkben mindig tevékeny részt vett, és e mellett egy egész szépirodalmi könyvtárt írt össze, csudálkozva kérdezzük, hogv7 honnan vette nemcsak a munkakedvet és a munkabírást, hanem csak az időt is ehhez a rengeteg tevékenységhez? Hova juthatnánk, ha minden ember Istentől nyert tehetségeit ilyen lelkiismeretes buzgóság- gal és kiapadhatatlan munkakedvvel érvényesítené? Mily rohamos haladás köszöntene be a nemzet életében, ha mindenki a rábízott fonttal így sáfárkodnék! Ti is, kedves fiaink, csak úgy fogtok boldogulni tanulmányaitokban és később abban a hivatásban, mely az élet színpadán reátok vár, ha ernvedetlen munkakedvvel fogtok minden dolgotokba. Nem mindenkiből válhatik olyan nagy ember, mint Jókaiból, nem mindenki tehet szert olyan nagy hírnévre, dicsőségre, nem mindenkinek van olyan ragyogó tehetsége, hogy remek műveket alkothasson, — ezt az ellenvetést tehetnétek buzdításomra, kedves tanítványaink. De hát nem is kívánjuk mindenkitől, hogy olyan alkotó legven, mint Jókai, —* hiába is kívánnók. Mi csak azt kívánjuk, hogv mindenki a rábízott fontot jól kamatoztassa, hogy azt a helyet, melyet tehetségének mértéke szerint betölteni hivatva van, jól betöltse. Nem a munka nemé, hanem a munkálkodás lelkiismeretessége adja meg a munka értékét. A szántóvető, ki arcza verejtékében míveli meg a rögös földet és takarítja be nehéz munkája gyümölcsét, ép oly érdemes tagja lehet az emberi társadalomnak, mint a tudós, ki magános szobájában, mécsének bágyadt világánál, az éjjelt nappallá téve, fáradozik az emberi tudás kincsének gyarapításában; — a szerény műhelyében hangva-szorgalommal munkálkodó kézműves ép oly hasznos munkát végez, mint a merész hajós, ki a zivatar-korbácsolta tengeren hányódva, távoli földrészek termékeit viszi-hozza törékeny hajóján; — a serénv tisztviselő, ki napról-napra Íróasztalánál görnvedve végzi terhes munkáját a közjó és közrend érdekében, ép annyit tehet nemzete fennállása érdekében, mint a bátor harezos, ki, ha
