Állami gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
34 a feljebbvalóitoknak tartozó tiszteletet, s távoltartsátok magatokat mindentől, a mi azok nyilvános meghurczolására emlékeztet. Orvendek, hogv a mai napon alkalmam nvílt ezeket nyilvánosan elmondani, de aránytalanul nagyobb leend örömem, ha e kárhoztatandó példákon okúivá, a hazának derék, hasznavehető és tisztességes polgáraivá lesztek! Hogy ezt megkönnyítsem s hogy a mi szeretve s csodálva tisztelt ünnepeltünket közelebb hozzam, íme a maradandó alkotások egyike (a lepel lehull): művészi képmása annyi kiváló erény birtokosának. Ha ezen jóságos arczra tekintünk, mely oly szendén, annyi szeretettel s békével néz reánk, Jókaiban nemcsak a nagy embert, de a jó embert is fel kell ismerni és csodálni. Azt tartják, hogv az arcz a lélek tükre; e mondás igazságát mindennél fényesebben bizonyítja e remek alkotás, melyet a művészi ihlettség egy szerencsés pillanatban valósított meg. Adjon az Isten szép hazánknak mégsok ily jó s nagy embert!« Ezt követte Dost ál Imre 4. o. b. tanuló értelmes szavalata s azután Bergmann Ágost, már is közkedveltségnek örvendő reáltanodái jeles tanárunk következő pompás beszéde: Mélyen tisztelt közönség! Kedves tanítványaink! Ötven év: nagy idő egy ember rövid életében; ötven év, eltöltve egy nemzet szolgálatában; nagy dicsőség, mely megérdemli, hogy országszerte ünnepeltessék. A magyar nemzet hálás szokott lenni valóban nagy fiai iránt; nem tagadja meg az elismerést a valódi érdemtől; tisztele+tel hajol meg az igazi nagyság előtt; szeretettel és lelkesedéssel jutalmazza azokat, kik a nemzet szeretetére és lelkesedésére méltókká tudták magukat tenni. Ennek az önmagát megtisztelő szép hálaérzetnek ad a magyar nemzet méltó kifejezést napjainkban is, midőn illő fénynyel ünnepli azt a férfiút, kit büszkén vall magáénak, kinek neve Magyarország határoszlopain túl is szép hangzásnak örvend, s ki ötven évi munkával bőven megérdemelte, hogy szeressük, tiszteljük és ünnepeljük. Jókai Mór egész élete a nemzet szolgálatában telt el. Egvik leglelkesebb szóvivője volt az 1848-iki szabad eszméknek és törekvéseknek; tekintélyes része volt és van a nemzet politikai és társadalmi életének mozgalmaiban; irodalmi munkássága pedig párját ritkító termékenység által tűnik ki, úgy a belső értéket illetőleg, melylvel Jókai a magyar nemzet egyik legkedveltebb írójává küzdötte fel magát, mint mennyiség tekintetében is, amennyiben szépirodalmi művei száz meg száz kötetet töltenek be. Ki győzné ezt az óriási szellemi kincset érdeme szerint méltatni? — En sem érzek magamban ilv vállalkozásra erőt,
