Állami gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
33 ilap annál fontosabb, mert újabb kedvező alkalmat nyújt annak bebizonyítására, bogy a reáliskolákban nemcsak a hasznosat becsülik meg, de lelkesedni is tudnak és méltányolni képesek a valódi nagyságot, az eszményit és a szépet, amennyiben jó is! Igaz, hogy mindezt saját intézeti s egyéni felfogásunk szerint teszszük, mert midőn tegnap s ma egv egész nemzet, midőn milliók ünnepük páratlan módon Jókai Mórt, s a szépnek és jónak mind szavakban, mind tettekben olv tömegét halmozták fel, hogy ehhez valamit hozzátenni szinte lehetetlen. Mi nem érhetjük s nem érjük be csupán azzal, hogy mindezekhez szívünk mélyéből csatlakozzunk. Nem! mert, bár még kis iskola vagyunk, mi reálisan s egyénileg is óhajtjuk Jókait megünnepelni. Reálisan azzal, hogy a tiszta lelkesedésnek mégis múló laangjai mellett, a mai nap emlékét maradandó alkotásokkal igyekezünk megörökíteni, olyanokkal, melyek az ő nagyságát és áldását még későbbi nemzedékeknek is hirdessék és velők éreztessék. Egyénileg, a mennyiben kikeressük s nyíltan hirdetjük azon kapcsot, mely bennünket még szorosabban fűz az ünnepedhez. Ezen kapocs a munka, a mindenkit nemesítő szellemi munka. Igen, kedves itjak, Jókai a munka embere, s méltán nevezhetjük őt a nemzet legelső s legideálisabb napszámosának. Halljátok és jól véssétek emlékezetetekbe ünnepeltünk vezéreszméit, melyeket a következő szavakkal intézett vagv húsz év előtt a főváros ifjúságához: »Nem elég többé érezni és meghalni tudni a hazáért; most élni és dolgozni kell tudni. Nem elég megvédeni Magyarországot: most építeni Magyarországot a feladat. Mi épít, mi gvarapít, mi tesz szabaddá? Az ész, az erő, a szorgalom. E hármat sokszorozni, ez az újkor vezéreszméje. Ez világít ti nektek. A múltból, melynek romjai mi vagyunk, vegyétek át tőlünk örökségül azt, a mi bennünk jó volt; a haza végtelen szerelmét, az áldozatkészséget, a közügyek iránti érdeklődést, a függetlenség, a szabadság utáni vágyat, nemzetiségünk imádását; de ne örököljétek tőlünk e nagy erények nagy botlásait, a pártszenvedélyt és féltékenységet. Ti még tiszták vagytok a mi hibáinktól s elhozhatjátok hazánkra azt a kort, a mikor egyet fog érteni a magyar, bárminő elv, hit és nyelv válaszsza is külön háza küszöbén belül; s a mikor mindenki át fogja látni, hogy a ki polgártársát gyűlöli, hazáját gvülöü benne . . . .« így szólt Jókai, ily szellemben s elvekben törekszünk mi benneteket nevelni; ezen nagy botlásoktól szeretnélek, kedves ifjak, megóvni, hogv majdan, ha felnőve, ti is főiskolákba és akadémiákba jártok, undorral forduljatok el azon utczai botrányhősöktől, akik ás amelyek szájjal s éktelen lármával hirdetik — hazafiságukat. Ünnepeltünk szellemében óhajtunk benneteket nevelni, hogy még férfikorotokban is megőrizzétek 5
